A másik érdekes témakör: a a jogok hierarchiája és az alapelvek köre.

Ezek a legjelentősebb fogalmak, amelyekre építkezik számos jogterület - épp ezért, ezekből a fogalmakból hallgatók százait buktatják meg a jogi egyetemeken, annyira fontos érteni, jól tudni.
Ennek esszenciáját igyekszem ebbe a fejezetbe sűríteni. És nem a jogi halandzsa köntösébe bújtatva, hanem közérthető szóhasználattal - ami ebben a témában nem könnyű kihívás. 😊

A vállalkozó úgynevezett “professzionális” (avagy szakmai) gazdálkodó. Készít valamit, és idejét azzal nem a saját maga szórakoztatására tölti, és nem a saját maga és családja magán- szükségletei céljából dolgozik, hanem mások részére termel, vagy mások részére értékesít, hogy az elvégzett munka, eladott áru értékével összemérhető pénzt kapjon cserébe.

Ez a szakmai tartalmú gazdálkodás lényege (2000:C Sztv 3.§ (1) 2. - később erről részletesen).

Amikor haszonszerzési céllal, másoknak dolgozunk, szükséges betartanunk bizonyos szakmai szabályokat, egyes szakmákban szabványokat (villanyszerelés, gépgyártás, vegyipar...) az eredmény minőségi és biztonsági követelményeknek való megfelelésre - ezeket a szakképzéseken meg kell tanuljuk. Azt viszont, mielőtt a szakember kilép a gazdaságba, már ritkábban mondják el (a szakoktatásban), hogy ezek a szabályok nem csak úgy önmagukban vagy fakultatíve működnek, különösen nem a szabványok, nem lehet néha-néha elsumákolni, hanem különösen egyes szabványok a jogrendszernek részeivé váltak és konkrét állami vagy európai rendelet, törvény, nemzetközi egyezmény írja elő az alkalmazását – és a hatóságok a vállalkozót képesek szigorú eszközökkel erre rákényszeríteni, szankcionálni és akár kárfelelősséget érvényesíteni vele szemben.

A vállalkozói létünk ezért úgy nyugodtabb - legalábbis kockázatmentesebb és előreláthatóbb -, ha tudunk róla, hogy a szakmai szabályainkon túl egyébként milyen szabályozási környezetben kell érvényesülnünk - de azért ennek két oldala van: a saját beszállítóinkkal és vevőinkkel szemben is tudjuk majd alkalmazni, ami éppenséggel bennünket illet meg. 👍

A jogi hierarchia - és a plüss nyuszi 🐇

A jogforrási hierarchia

A hierarchia azt jelenti, milyen egymásra épülésben működnek a szabályok, melyikből mi következik, mi származik, és hogy ezeket a szabályokat hogyan kell figyelembe venni, amikor esetleg egymással szembekerülnek? Ezt a szembekerülést (fajtájától függően) kollíziónak vagy konkurrálásnak hívjuk és ennek feloldására iránymutatások és mérlegelési elvek elvek szolgálnak.

A jogi hierarchia csúcsán a nemzetközi jog ”uralkodik”. Ez egy különleges képződmény, egy afféle hatalmas felhő, az államok és állami törvények felett. A nemzetközi jog gyűjtőfogalom, lényegében egyezmények képezik, amelyket nemzetközi szervezetek, többnyire az ENSZ szakosított szervezetei dolgozzák ki - létezik például kereskelmi jogi bizottság /UNCITRAL/, vámjogi testület /GATT/, egészségügyi szervezet /WHO/, a légijogot vagy a tengerjogot szabályzó testületek, ahol az egyes országok szakmai képviselői hordozzák az egyes országok érdekeit, és közösen alkotnak meg egyezményeket, több éves vagy évtizedes tárgyalások során. A kereskedelmi adásvételre szóló Bécsi Vételi Egyezményt (CISG) például 10 éven keresztül dolgozták ki és végső változatát Bécsben írták alá azok az országok, akik csatlakoztak az egyezményhez, ezáltal saját maguk elismerik. Az elismerés lényege, hogy a saját államuk szabályait alávetik, tehát érvényesítik törvények és rendeletek szintjén, akár alkotmányosan is.

A Bécsi Vételi Egyezmény például 1987-ben a magyar állami jog részévé vált a (1987:20.tvr.), míg például Anglia nem csatlakozott. Ott a saját állami SGA (Sales of Goods Act) alkalmazandó - habár az egyezmény kidolgozásában hosszú évekig együttműködtek. De fontos tudni, hogyaz egyezmény részese Kína is, tehát a kínai-magyar üzleti viszonyokban vannak közös szabályok, amelyekre akár tudunk építkezni a tárgyalások, de a napi kapcsolattartás során is.

Konkrétan: ha nem olyanra gyártják a húsvétra beszerzett plüss nyuszikat 🐰 amilyenre a képek alapján ígérték, akkor fogunk tudunk panaszkodni. Ez a lényege a nemzetközi egyezményeknek - a földrajzilag távoli országok is képesek egyazon "jogi nyelvet" beszélni.

Érdekességképpen, a nemzetközi jognak két területe van. Az egyik az államokra kötelezést előíró szabályozók: ez a nemzetközi közjog - ide tartozik a tengerjog, a légijog, de a háború joga, a humanitárius jog, emberi jogok. Vagyis az ilyen egyezményhez csatlakozó államok - fontos példaképpen az ENSZ 1948-as Emberi Jogi Egyezménye - kötelezi a csatlakozó államokat, hogy e szabályokat az állami jogforrások csúcsán is és minden szabályzásban alkalmazzák. Példaképpen, az emberi jogi egyezmény elvárja, hogy az annak megfelelni kívánó államok alkotmányosan garantálják az emberi élet védelmét és az emberi méltóság biztosítását, a vallásszabadságot, a szólásszabadságot, a kultúrához és oktatáshoz való hozzáférést, stb. Az egyes országokban az alkotmány az, ami összefoglalja az államra és a személyekre vonatkozó alapvető jogokat és kötelezettségeket, illetve meghatározza az állam szervezeti működésének kereteit. Alkotmányként a jogforrásokat a funkciója és nem az elnevezése alapján osztályozzuk.

A törvények az alkotmány alatt állnak, és abból származnak, annak nem mondhatnak ellent. Így például a büntetőjogi törvénykönyv katalógusba kell foglalja az emberi jogok, a vagyoni érdekek és az állami érdekek védelmét és büntetéseket kell meghatározzon azok megsértéséhez. Nem rendelhet el azonban olyan büntetést, amely az alkotmány, vagy egy nemzetközi egyezmény sérelmét jelentené.
Az olyan egyezmények, amelyek az alkotmányjogra, az állam működésére, az állam által biztosított emberi jogi katalógusra, büntetőjogra hatnak, elsősorban az állammal szemben támasztanak elvárásokat, kötelezettségeket, ezeket úgy hívjuk: közjogi szabályozók, tehát ez a nemzetközi közjog terepe.

Nemzetközi magánjog

Egészen más szabályozási területet jelentenek a magánjogi egyezmények: tehát amelyek a magánszemélyek és a vállalkozások (gazdálkodó szervezetek) egymás közötti viszonyait szabályozzák. Ilyenek a kereskedelem, a szállítmányozás-logisztika, a befektetésvédelmi egyezmények, a nemzetközi gyártói-beszállítói láncok és a fogyasztóvédelem. Másik spektrum, és hatalmas joganyag.

A nemzetközi magánjog egyik speciális alanya az állam az esetben, amikor valamilyen szolgáltatást rendel meg, vagy épp szolgáltatást nyújt, de azt nem a közhatalom birtokában teszi. Ez az úgynevezett iure gestionis státusz, ezesetben egy vállalkozással egyenrangú félnek számít (nincs felette hatalma, nem utasíthat, csak kérhet).

A szerződési jog alapelveit a nemzetközi magánjog és annak történeti vívmányai alakították ki. Igen jelentős jogalakító hatással volt erre a jogterületre a középkorban fellendült tengeri kereskedelem és az abból kifejlődött "lex mercatoria", a kereskedők joga. Ami nem egy törvény, hanem egy évszázadok során át érlelődő, jól működő szabályrendszer. Amelyből aztán az egyes régiók és országok jogszabályokat alkottak.

Ezzel persze - a kereskedelem szempontjából nézve - öngólt rúgva maguknak, mert a középkori lex mercatoria olyan, közös szabályrendszer volt (ma ezt harmonizált jognak hívjuk) amelyben mindenki ugyanazt értette eg-egyy kifejezésen, és megvoltak a “jól bejáratott” közös szokások. Modern korunk felismerte, hogy az önálló állami jogok, eltolódva mind a kora középkori, viszonylag egységes római jogtól, mind a lex mercatoriától, jogközelítésre, harmonizációra szorul, hogy képesek legyünk a kontinensek közötti kereskedelemben jól előrelátható szabályokat kialakítani és azokat meg is tartani, vagy a régiókon belüli közös piacot megszervezni, fenntartani és szabályozni.

Az egyik ilyen, számunkra fontos, közös piaci tér maga az Európai Unió.

» Az Európai Unió jogrendszere