Szerződések jogáról – Vállalkozóknak

Előszó

2026 nyarán elkezdtem felújítani, az alapoktól újrafogalmazni korábban itt található blog cikkeimet.
Az új tanulmánykötetet kézikönyv formában tervezem megjelentetni, amelynek első fejezetei itt online és díjmentesen is elérhetőek lesznek - afféle "trial" verzió, bemutató termék jelleggel. Ezért, az itt hozott cikkek nem teljesen másolatai a kézikönyvbe szerkesztett tartalomnak, ez annak kivonatos, néhány helyen rövidített változata.

Bevezetés

Tanulmányom a kereskedelmi ügyletek (széles palettán ívelve az áru-importtól, a nagyker-kisker szereplők közti beszerzéseken és igénybevett vállalatközi szolgáltatásokon át a vásárlóknak szóló értékesítésig - ez utóbbi jogi nyelven szólva: a ‘fogyasztói adásvétel’) területén létrehozott szerződéseket vizsgálja. Bemutatva az azokban rejlő lehetőségeket és veszélyeket, egyaránt a vállalkozó és a jogász szemszögéből. Kihívás e feladatban, hogy egyszerre íródjék a vállalkozó szóhasználatában, de közben jogilag is helyénvaló kell legyen.
A vállalkozói szleng nem követi a pontos jogi szakkifejezéseket, mert átitatja azt a beszélt köznyelv, megannyi pontatlansággal csorbítva. Ezek a beszélt nyelvi pontatlanságok, félrehallások, tévedések - súlyosbítva helytelen megszokásokkal - mind hazárdok: tévesen megalapozott döntésekhez vezetnek a vállalkozó kockázatára; különösen úgy, hogy e veszélyt sokszor már csak utólag észleli - miután a baj megtörtént -, és talán már csak az ekkor elhangzó kérdés, 'Ügyvéd úr, na most mit csináljak?' kínálhat még menedéket.

A Központi Statisztikai Hivatal felmérései évről évre (immár több évtizednyi távlatban) azt mutatják, a mikro-, kis- és középvállalatok (avagy kkv-k) össszesített forgalma (számszerűsített ügyletkötési mennyisége) a piac több mint 99,9%-át teszi ki, és ügyvezetői lényegében ugyanilyen arányban, közel 100%-ban nem rendelkeznek sem jogi végzettséggel, sem állandó vállalati jogásszal vagy ügyvéd-partnerrel. A nagyvállalati és állami szereplői szektor viszont jogász nélkül még egyszerű, külsős partneri egyeztetésekbe sem kezd bele. A kkv-k tehát erősen hajlamosak úgy csónakba szállni teljesen idegen vízen akár az éjszakában is - mindezt napi szinten -, hogy sem jól úszni, sem egy kicsit úszni nem tudnak - ez [Leo Raape szavaival] afféle "ugrás a sötétbe".

Ahhoz, hogy bárki ügyvezető lehessen, elegendő, ha alapít egy vállalkozást vagy kinevezik, s mindezt jogi képzettségi feltételek nélkül (a "szakmaválasztás és a vállalkozás szabadsága" - európai uniós alap-jogunk).

A kkv vállalkozási formának sajátossága ugyan a magára hagyatottság és a költségvetési és emberi erőforrás oldalak lehető legrafináltabb Occam-i leborotválása, de akad azért találhatunk különbséget bátorság és vakmerőség között.

Ezt az e-book sorozatot azért indítottam el, mert - szintúgy a statisztika világít rá - a kkv-k cégek 90%-a 5 éven belül, 50%-a pedig 1-2 éven belül megszüntetésre kerül (vagy így, vagy úgy), olyan alapvető üzleti ismeretek hiányából fakadóan, amelyek egyébként viszonylag kis idő- és pénz befektetésével tanulhatók, ha adott hozzá a tanulni akarás, ami az életben maradás záloga!

Nagyon jól úszni a vállalati jogásznak kell tudnia, de hogy a tanulmányomat olvasó cégvezetők legalább egy kicsit tudjanak majd úszni, hogy ne süllyedjenek el reménytelenül, ahhoz bízom benne, hozzá fogok tudni járulni.

A szerző

A szerző közel 20 éve egy fintech és e-commerce szolgáltató kkv tulajdonosa-ügyvezetője. Jogi tanulmányokat az ELTE Jogi Karán folytatott; Nemzetközi magánjogi és nemzetközi kereskedelmi jogi szigorlati minősítése: Jeles. Továbbképzések, jeles minősítéssel: Nemzetközi adásvétel; Ügyvédként az Európai Unió Bírósága előtt; Határon átnyúló kártérítés; Európai Uniós versenyjog. Perjogász gyakorlatot kártérítési és versenyjogi ügyekben szerzett.

Elérhetőségek: office@jasminekft.hu nrrajmund@ipsoiure.hu