Szerződések jogáról – Vállalkozóknak

Előszó

2026 nyarán elkezdtem felújítani, az alapoktól újrafogalmazni korábban itt található blog cikkeimet.
Az új tanulmánykötetet kézikönyv formában tervezem megjelentetni, amelynek első fejezetei itt online és díjmentesen i elérhetőek lesznek - afféle "trial" verzió, bemutató termék jelleggel. Ezért, az itt hozott cikkek nem teljesen másolatai a kézikönyvbe szerkesztett tartalomnak, ez annak kivonatos, néhány helyen rövidített változata.

Bevezetés

Tanulmányom a kereskedelmi ügyletek (széles palettán ívelve az áru-importtól, a nagyker-kisker szereplők közti beszerzéseken és igénybevett vállalatközi szolgáltatásokon át a vásárlóknak szóló értékesítésig - ez utóbbi jogi nyelven szólva: a ‘fogyasztói adásvétel’) területén létrehozott szerződéseket vizsgálja. Bemutatva az azokban rejlő lehetőségeket és veszélyeket, egyaránt a vállalkozó és a jogász szemszögéből. Kihívás e feladatban, hogy egyszerre íródjék a vállalkozó szóhasználatában, de közben jogilag is helyénvaló kell legyen.
A vállalkozói szleng nem követi a pontos jogi szakkifejezéseket, mert átitatja azt a beszélt köznyelv, megannyi pontatlansággal csorbítva. Ezek a beszélt nyelvi pontatlanságok, félrehallások, tévedések (súlyosbítva helytelen szokásokkal) hazárdok: tévesen megalapozott döntésekhez vezetnek, a vállalkozó kockázatára; különösen úgy, hogy e veszélyt sokszor már csak utólag észleli - miután a baj megtörtént -, és már csak az ekkor elhangzó kérdés, 'Ügyvéd úr, na most mit csináljak?' kínál talán végső menedéket.

A Központi Statisztikai Hivatal felmérései évről évre (immár több évtizednyi távlatban) azt mutatják, a mikro-, kis- és középvállalatok (avagy kkv-k) össszesített forgalma (számszerűsített ügyletkötési mennyisége) a piac több mint 99,9%-át teszi ki, és ügyvezetői lényegében ugyanilyen arányban, közel 100%-ban nem rendelkeznek sem jogi végzettséggel, sem állandó vállalati jogásszal vagy ügyvéd-partnerrel. A nagyvállalati és állami szereplői szektor viszont jogász nélkül még egyszerű, külsős partneri egyeztetésekbe sem kezd bele. A kkv-k tehát erősen hajlamosak úgy csónakba szállni teljesen idegen vízen akár az éjszakában is - mindezt napi szinten -, hogy sem jól úszni, sem egy kicsit úszni nem tudnak - ez [Leo Raape szavaival] afféle "ugrás a sötétbe".

Ahhoz, hogy bárki ügyvezető lehessen, elegendő, ha alapít egy vállalkozást vagy kinevezik, s mindezt jogi képzettségi feltételek nélkül (a "szakmaválasztás és a vállalkozás szabadsága" - európai uniós alap-jogunk).

A kkv vállalkozási formának sajátossága ugyan a magára hagyatottság, a költségvetési és emberi erőforrás oldalak lehető legrafináltabb Occam-i leborotválása, de akad azért különbség bátorság és vakmerőség között.

Ezt az e-book sorozatot azért indítottam el, mert - szintúgy a statisztika világít rá - a kkv-k cégek 90%-a 5 éven belül, 50%-a pedig 1-2 éven belül megszüntetésre kerül (vagy így, vagy úgy), olyan alapvető üzleti ismeretek hiányából fakadóan, amelyek egyébként viszonylag kis idő- és pénz befektetésével tanulhatók, ha adott hozzá a tanulni akarás, ami az életben maradás záloga!

Nagyon jól úszni a vállalati jogásznak kell tudnia, de hogy a tanulmányomat olvasó cégvezetők legalább egy kicsit tudjanak majd úszni, hogy ne süllyedjenek el reménytelenül, ahhoz bízom benne, hozzá fogok tudni járulni.

A szerző

A szerző közel 20 éve egy fintech és e-commerce szolgáltató kkv tulajdonosa-ügyvezetője. Jogi tanulmányokat az ELTE Jogi Karán folytatott; Nemzetközi magánjogi és nemzetközi kereskedelmi jogi szigorlati minősítése: Jeles. Továbbképzések, jeles minősítéssel: Nemzetközi adásvétel; Ügyvédként az Európai Unió Bírósága előtt; Határon átnyúló kártérítés; Európai Uniós versenyjog. Perjogász gyakorlatot kártérítési és versenyjogi ügyekben szerzett.

Elérhetőségek: office@jasminekft.hu nrrajmund@ipsoiure.hu