Ne ugord át ezt a fejezetet.

Bárcsak lett volna valaki húsz évvel ezelőtt, aki mindezekre rávilágít! Számtalan hülyeségtől menthettem volna meg magamat - és sokan vagyunk ezzel így...

Mi szükségünk van szerződési jogra?

Ez a kézikönyv vállalkozóknak szól. Márpedig nekünk tipikusan nincs sok pazarolható időnk, főleg haszontalannak látszó elmélkedésre, terjedelmes könyvekkel való molyolásra.

Mégis, néhány bevezető oldalon, el kell meséljek néhány fontos fogalmat, amit hasznos lehet megérteni ahhoz, hogy dörzsöltebbek és életképesebbek legyünk a verenytársainknál.
Éppen, mivel vállalkozók vagyunk, nem vagyunk “átlagosak” és bírjuk a gyűrődést. Muszáj. Néha be kell fektetnünk pénzt, vagy be kell áldoznunk időt, önképzésre, valaminek a megértésére. Az alábbi fejezet nem lesz a legkönnyebb olvasmány, de csak egyszer kell túljutni rajta :) Olyan, mint az első bérszámfejtés, vagy az első negyedéves zárás. Kicsit bele kell tanulni valamibe, ami nem a saját szakmánk, mindezt azért, hogy jól együtt tudjunk működni másokkal, a saját hasznunkra!

Ami most következik, kicsit száraz anyag, de fontos ‐ ezért igyekszem játékosan elmesélni 🙂

Az egyik érdekes furcsaság: a jogrendszerek

Amikor gyártunk (plüssjátékot vagy szoftvert, bármit) és majd értékesítjük, az nem lesz "mindegy", hogy hol adjuk el. Itthon, vagy külföldön. És külföldön hol? Milyen vevőkörnek? Melyik jogrendszerben gyártunk és melyikben kereskedünk? Ez roppant fontos!

Ha megejtünk egy gyors, játékos visszaugrást az időben az ősközösségig, már ott megtaláljuk a szerződések eredetét, a munkamegosztásban, a vadászatban: amikor többen megígérünk valamit egymásnak, és a bizodalmunk erős abban, hogy mindegyik fél tartja magát az ígérethez. Alapvetően máig ez az angolszász (“common law”) szemlélet alapja, mind a ketten valamilyen jól kifejezhető értéket, érdekeltséget ígérünk egymásnak. Az ősközösségben ilyen lehetett, hogy a vadászok elejtették és hazahozták a vadat, az otthon maradottak pedig egyrészt ételt készítettek belőle, másrészt ruhákat a hideg évszakokra. Mindegyik félnek érdeke az ígéretek teljesítése.

Ha a teljesítés hibádzott, kárt okozott a közösségnek.
De az ígérete megítélése a társadalmi kultúrától függött. Ezekből nőttek ki a jogrendszerek.

A szerződés társadalmi szükségletekből fejlődött fel az üzleti világ egyik legfontosabb jogintézményévé - és párhuzamosan fejlődött azoknak a normáknak rendszere, amelyek adott társadalomban (jogi kultúrában, jogrendszerben) meghatározzák, mit várhatunk el a megegyezéstől és hogy e megegyezéseket hogyan tudjuk egymástól - a vitát egy pártatlan fél kezébe adván - kikényszeríteni: vagy a teljesítést, vagy a késlekedésből vagy nem-teljesítéséből, a gondos együttműködés hiányából fakadó károkat térítve: ez lett a bíráskodás. Amikor pedig a megegyezés két oldalán külön országban működő entitások állnak - ilyenek a kereskedelmi ügyletek -, abból nőtt ki a nemzetközi magánjog.

A jog: olyan magatartási normák összessége, amelyeket a felek elfogadnak (mert azt az állam alkotja vagy ratifikálja) vagy elismernek, és amelyet állami eszközökkel tudnak érvényesíteni.

* Félretéve Immanuel Kant humoros megjegyzését, miszerint “a jogászok egyelőre még mindig azon vitatkoznak, mi is az a jog” 😊
Lásd részletesen Siklósi Iván PhD disszertációját

A társadalmi tapasztalatokból vált világossá: objektív szempontok szükségesek ahhoz, hogy mindenkoron úgy állapítsuk meg egy szerződés tartalmát, ahogyan azt a feleknek - vagy velük összehasonlítható helyzetben lévő, “bárki másnak”, az adott körülmények között - értenie kell, vagy kellett volna. Ezek, az adott államhoz kötődő jogi normák határozzák meg a szerződési jog összességét. *

* Legalábbis, általában a szerződési jog egy adott állam jogrendszerébe illeszkedik.
Léteznek azonban államhatárokon túlmutató szerződési jogok is, később ezeket is bemutatom.

Az alkalmazandó jog határozza meg, mikor érvényes vagy érvénytelen a szerződés, vagy annak egy része; és melyek azok a főszabályok, amelyektől eltérni nem lehet (ezt hívjuk kógens-nek), és milyen körben lehet mégis eltérni a jogi normákban meghatározott főszabályoktól (diszpozitivitás) - eseteg csak az egyik fél érdekében lehet eltérni (sántikáló, klaudikáló kógencia).

Az állami jog egy adott kultúrához igazodik; szemléletekhez, jogrendszerhez, amelyek egy adott társadalomban élők között evidenciának számítanak. Az európai kontinens (a római jognak a germán szemléletű továbbfejlődésével kialakuló) “kontinentális civil joga” és az egyébként szintúgy római jogban gyökerező, de más szemléletben továbbfejlődő angolszász ága, a “common law, angol népek közös joga” között számos, igen markáns eltérést fedezhetünk fel.

Az egyik legjelentősebb motívuma az angolszász jognak, hogy a megállapodás tartalma az állami joggal képes vetekedni: ez a szerződési szabadság ereje. A kontinentális jogrendszerek (az EU jog rendeletei és az állami jogok) óvatosabbak, alkalmaznak szigorú szabályokat, és az azoktól való eltérés jogellenes, latinul “contra legem”, ezért nem érvényesülhet.

Az angolszász common law jogrendszerekben (UK, USA, AUS) a felek autonómiája (szerződés tartalma alakításának szabadsága) egy rendkívül erős jogintézmény! A nemzetközi magánjogban ─ ami egy különös világ, mert harmóniát igyekszik kialakítani egymással versengő szemléletek között - és ebben egészen ügyes ─ kedvezőbb szerepet kaphat az autonómia.
Angolszász bíróság előtt kikényszeríthetők lehetnek olyan szerződési feltételek is, melyek a konzervatív szemléletű európai jogok afféle “eretnekség”-ként tekintenek - úgy mint tisztességtelen magatartás, feltűnő értékaránytalanság. Az angolszász bíró más szemléletet követ. Azt nézi, miben egyeztek meg a felek és azt betartották-e? Nos, hogy “annyi pénzért” olyan keveset nyújtani egy kontinentális jogász szerint tisztességtelen (így megtámadható) lenne, az angol jogrendszerben a felek autonómiája: az legyen a felek “baja”, miben egyeztek meg. Azt vizsgálja, a szerződés érvényes kellékekkel jött-e létre: kikényszerítheti-e a megkötött ügyletet.

Ám, az angol jog például az ingyenes szerződéshez nem nyújt bírói jogvédelmet, ugyanis a kölcsönös, vagyonban kifejezhető elköteleződés (consideration) a szerződés alaki eleme. Enélkül az ő szempont-rendszerükben ez csupán “naturalis obligatio”, egy jogrendszeren kívüli kötelem.
A kontinentális jogban az ingyenes szerződéshez ugyanúgy tartozik teljesítési kötelezettség, kárfelelősség és bírói jogvédelem (ami azt jelenti: perbe vihetem az ingyenes szerződést). Angliában az ajándék lónak nem nézzük a fogát. Nálunk az ajándékozási szerződés perbe vihető.

Említeni fogok még tanulmányomban jogösszehasonlító megállapításokat, melyek azért nem lesznek haszontalanok, mert az olvasó - mint vállalkozó - kerülhet olyan helyzetbe, hogy angliai vagy amerikai ügyfele a megkötött szerződésre hivatkozva, amelyet egy pongyola attitűddel megírott (összetákolt, netről letöltött szerződésmintából kimásolt, netán AI-jal, jogászi ellenőrzést nélkülözve kialakított) szövegezésre támaszkodva) - ahol még alkalmazandó állami (Ptk., CISG) vagy harmonizált (UPICC) jogot sem kötöttek ki, saját állama bírósága előtt kívánja a szerződést érvényesíteni, és amit egy dörzsölt ügyvéd vidáman és jogszerűen, akár a visszájára is fordíthat.

Szerződési jogra tehát azért van szükségünk, hogy a felek a megállapodásaik során, már a kezdetektől előre láthassák, mit várhatnak a megegyezéstől, a másik féltől, és eleve, magától a jogrendszertől, amiben a szerződés érvényesülni fog.

Az előreláthatóság kulcsfogalom.

» 1.1 Jogi hierarchia és Alapelvek