Néhány bevezető oldalon el kell meséljek pár fontosabb fogalmat, amit hasznos lehet megérteni ahhoz, hogy dörzsöltebbek, életképesebbek legyünk a verenytársainknál. Ami most következik, érdemes mindenkinek megérteni, ezért igyekszem játékosan elmesélni 🙂

Az egyik érdekes furcsaság: a jogrendszerek

Amikor gyártunk (plüssjátékot vagy szoftvert, bármit) és majd értékesítjük, az nem lesz "mindegy", hogy hol adjuk el.
Itthon, vagy külföldön. És külföldön hol? Milyen vevőkörnek?
Más felfogásban a kérdés így szól: melyik jogrendszerben gyártunk és melyikben kereskedünk? Ez roppant fontos!

Ha megejtünk egy gyors, játékos visszaugrást az időben az ősközösségig, már ott megtaláljuk a szerződések eredetét, a munkamegosztásban, a vadászatban: amikor többen megígérünk valamit egymásnak, és a bizodalmunk erős abban, hogy mindegyik fél tartja magát az ígérethez. Alapvetően máig ez az angolszász (“common law”) szemlélet alapja, mind a ketten valamilyen jól kifejezhető értéket, érdekeltséget ígérünk egymásnak. Az ősközösségben ilyen lehetett, hogy a vadászok elejtették és hazahozták a vadat, az otthon maradottak pedig egyrészt ételt készítettek belőle, másrészt ruhákat a hideg évszakokra. Mindegyik félnek érdeke az ígéretek teljesítése.

Ha a teljesítés hibádzott, kárt okozott a közösségnek.
De az ígérete megítélése a társadalmi kultúrától függött. Ezekből nőttek ki a jogrendszerek.

A szerződés társadalmi szükségletekből fejlődött fel az üzleti világ egyik legfontosabb jogintézményévé - és párhuzamosan fejlődött azoknak a normáknak rendszere, amelyek adott társadalomban (jogi kultúrában, jogrendszerben) meghatározzák, mit várhatunk el a megegyezéstől és hogy e megegyezéseket hogyan tudjuk egymástól - a vitát egy pártatlan fél kezébe adván - kikényszeríteni: vagy a teljesítést, vagy a késlekedésből vagy nem-teljesítéséből, a gondos együttműködés hiányából fakadó károkat térítve: ez lett a bíráskodás. Amikor pedig a megegyezés két oldalán külön országban működő entitások állnak - ilyenek a kereskedelmi ügyletek -, abból nőtt ki a nemzetközi magánjog.

A jog: olyan magatartási normák összessége, amelyeket a felek elfogadnak (mert azt az állam alkotja vagy ratifikálja) vagy elismernek, és amelyet állami eszközökkel tudnak érvényesíteni. *

Köznyelvi szóhasználattal: a jog olyan írott szabályok, társadalmi elvek összessége, amelyek rendet tehetetnek az életviszonyokban és amelyet önállóan, vagy bírói is úton érvényesíthetünk.

* Félretéve Immanuel Kant humoros megjegyzését, miszerint “a jogászok egyelőre még mindig azon vitatkoznak, mi is az a jog” 😊
Lásd részletesen Siklósi Iván PhD disszertációját

A társadalmi tapasztalatokból vált világossá: objektív szempontok szükségesek ahhoz, hogy mindenkoron úgy állapítsuk meg egy szerződés tartalmát, ahogyan azt a feleknek - vagy velük összehasonlítható helyzetben lévő, “bárki másnak”, az adott körülmények között - értenie kell, vagy kellett volna. Ezek, az adott államhoz kötődő jogi normák határozzák meg a szerződési jog összességét. *

* Legalábbis, általában a szerződési jog egy adott állam jogrendszerébe illeszkedik.
Léteznek azonban államhatárokon túlmutató szerződési jogok is, később ezeket is bemutatom.
Hogy a szerződésre milyen jog alkalmazandó, elsősorban a felek választásától függ.
Másodsorban azonban, nemzetközi kereskedelmi szerződéseknél a helyzet bonyolultabbá válhat…

Az alkalmazandó jog határozza meg a szerződéses viszony szabályait, vita esetén az értelmezés elveit; mitől érvényes vagy érvénytelen a szerződés (vagy egy része), melyek a szükséges elemek és a főszabályok, amelyektől eltérni nem lehet (ezt hívjuk kógens-nek), és milyen körben lehetséges, esetleg mégis eltérni a jogi normákban meghatározott főszabályoktól.

Az olyan jogszabályi tételt, amitől eltérni nem lehet kógens-nek hívjuk (mandatory rules: ezek általában jogi definíciók, előírások) - amikor a főszabálytól eltérhetünk, azt diszpozitív-nak. És van egy fura szitu is, a féloldalas, “sántikáló kógencia”, tipikusan a fogyasztóvédelemben, amikor a főszabálytól a fogyasztó érdekében el lehet térni, a vállalkozó érdekében viszont nem.

Az állami jog egy adott kultúrához igazodik; szemléletekhez, jogrendszerhez, amelyek egy adott társadalomban élők között evidenciának számítanak.

Az európai kontinens (a római jognak a germán szemléletű továbbfejlődésével kialakuló) “kontinentális civil joga” és az egyébként szintúgy római jogban gyökerező, de más szemléletben továbbfejlődő angolszász ága, a “common law” jogrendszer között számos, igen markáns eltérést fedezhetünk fel.

Az egyik legjelentősebb motívuma az angolszász jognak, hogy a megállapodás tartalma az állami joggal képes vetekedni: ez a szerződési szabadság ereje. A kontinentális jogrendszerek (az EU jog rendeletei és az állami jogok) óvatosabbak, szigorú szabályokat alkalmaznak , és az azoktól való eltérés jogellenes, latinul “contra legem”, ezért nem érvényesülhet.

Az angolszász common law jogrendszerekben (UK, USA, AUS) a felek autonómiája (szerződés tartalma alakításának szabadsága) egy rendkívül erős jogintézmény! A nemzetközi magánjogban ─ ami egy különös világ, mert harmóniát igyekszik kialakítani egymással versengő szemléletek között, és ebben egészen ügyes ─ kedvezőbb szerepet kaphat az autonómia.

Angolszász bíróság előtt kikényszeríthetők lehetnek olyan szerződési feltételek is, melyek a konzervatív szemléletű európai jogok afféle “eretnekség”-ként tekintenek - úgy mint a feltűnő értékaránytalanság.
Az angolszász bíró más szemléletet követ. Azt nézi, miben egyeztek meg a felek és azt betartották-e? Nos, hogy “annyi pénzért” olyan keveset nyújtani egy kontinentális jogász szerint tisztességtelen (így megtámadható) lenne, az angol jogrendszerben a felek autonómiája: az legyen a felek “baja”, miben egyeztek meg. Azt vizsgálja, a szerződés érvényes kellékekkel jött-e létre: kikényszerítheti-e a megkötött ügyletet.

Ám, az angol jog például az ingyenes szerződéshez nem nyújt bírói jogvédelmet, ugyanis a kölcsönös, vagyonban kifejezhető elköteleződés (consideration) a szerződés alaki eleme. Enélkül az ő szempont-rendszerükben ez csupán “naturalis obligatio”, egy jogrendszeren kívüli kötelem.
A kontinentális jogban az ingyenes szerződéshez ugyanúgy tartozik teljesítési kötelezettség, kárfelelősség és bírói jogvédelem (ami azt jelenti: perbe vihetem az ingyenes szerződést). Angliában az ajándék lónak nem nézzük a fogát. Nálunk az ajándékozási szerződés perbe vihető.

Említeni fogok még tanulmányomban jogösszehasonlító megállapításokat, melyek azért nem lesznek haszontalanok, mert az olvasó - mint vállalkozó - kerülhet olyan helyzetbe, hogy angliai vagy amerikai ügyfele a megkötött szerződésre hivatkozva, amelyet egy pongyola attitűddel megírott (összetákolt, netről letöltött szerződésmintából kimásolt, netán AI-jal, jogászi ellenőrzést nélkülözve kialakított) szövegezésre támaszkodva) - ahol még alkalmazandó állami (Ptk., CISG) vagy harmonizált (UPICC) jogot sem kötöttek ki, saját állama bírósága előtt kívánja a szerződést érvényesíteni, és amit egy dörzsölt ügyvéd jogszerűen, akár a visszájára is fordíthat.

Szerződési jogra tehát azért van szükségünk, hogy a felek a megállapodásaik során, már a kezdetektől előre láthassák, mit várhatnak a megegyezéstől, a másik féltől, és eleve, magától a jogrendszertől, amiben a szerződés érvényesülni fog.

Az előreláthatóság kulcsfogalom.