A vállalkozó, kereskedő számára a hosszútávú életben maradáshoz, működéshez szükséges a piaci szereplőkkel való együttműködése során számos, a szakmáján túlmutató magatartási szabály betartása. Ezek a magatartási szabályok elsősorban a törvények, rendeletek, nemzetközi megállapodások. Útmutatónk célja a lényeget megfogni, s nem egy hosszú és nehezen fogyasztható könyvet adni az olvasó kezébe.

A gazdasági életben "szereplők" vannak jelen, így elsőként maga a szolgáltató (kereskedő, vállalkozó) s neki vannak partnerei - a beszállítók, ami tág fogalom, az áru importőrtől kezdve a könyvelőig mindenkit jelöl, akire a szolgáltató nyersanyaggal való ellátásától a szervezeti működtetéséig építkezni kell, vagyis abban érdekeltek, hogy e partnerek hibátlanul, kiszámíthatóan eredményesen-gondosan lássák el teendőiket /ez lesz majd a "teljesítés" fogalma/.
Az eredményesség - gondosság egy másik tekintet, később elemezzük.

Másik oldalon vannak a vevők (s a továbiakban szolgáltatói helyzetből fogalmazok), tehát a vevőink, akik számára nyújtunk valamely szolgáltatást, és ott nekik vannak elvásáraik velünk szemben minőségben, mennyiségben, határidőben, s egyéb megállapodott tekintetben, mi pedig várjuk tőlük a szolgáltatásunk díjának megfizetését.

Üzleti életünkben ígéretek hangzanak el, melyeket felénk tesznek és amelyeket teljesíteni várunk (pacta sunt servanda, szolgálni egyezmény szerint), mi is felelünk a vevőink felé, és ők is felénk az esedékességre szóló díjfizetéssel. Ezek az üzleti életben tehát olyan ígéretek, amelyeket az üzeti szereplő ki kell tudjon kényszeríteni, ezek a kötelmek.

Mivel az államnak érdeke a gazdaság működtetése, abból van ugyanis adóbevétele, szabályozni kívánja az üzleti ígéreteket, ezért jogvédelmet biztosít, bírói úton történő kikényszerítést nyújt az ígéretekre és ezeket kötelemnek hívja, és kereteit szabályozza. A kötelmek állami szabályozása a kötelmi jog.

Az állam jogosultsága jogot alkotni és feladata az alkotott jog szabályai (normái) szerint a kötelem alanyainak (beszállító, kereskedő, vásárló) egymás közti magatartásának szabályozása, szabadságot is nyújt (szerződési szabadság) a kötelem egyes elemeire és ha a kötelem létrejött, akkor akiket érint, azoknak kötelessége lesz az aszerinti magatartás, és jogosultságuk nyílik a kötelem tartalma szerinti követelésre (a vevőnek a szolgáltatásra a megegyezett jellemzők szerint, mint minőség, darabszám, ár, stb; a kereskedőnek pedig joga nyílik a kifizetést követelni vagy az árut visszatartani, stb.)

Ahhoz, hogy a kötelem kikényszeríthető legyen, akár úgy hogy a szolgáltatásával adós felet a másik fél jogszerűen felszólítja, teljesítésre kötelezheti, akár ezt bírói úton ki tudja kényszeríteni, magának a kötelemnek meg kell felelnie bizonyos érvényességi kellékeknek. Az állam által érvényesnek elismert jogviszony lehet csak kötelem. A kötelemnek az érvényességhez épnek kell lennie:
- alanyait a kötelmi jog el kell ismerje (gazdi megígéri a kutyájának, hogy az esti marhapörkölt egy részét szívesen juttatja, de ha végül a pörköltből nem jut, e kötelem nem lesz kikényszeríthető, óvodások közt tett ígéret egy igazi autó ajándékba adására, betegségéből fakadóan feledékeny nagypapa ígéretei, stb.)
- legyen ép az akarat: a kötelem tartalmában mindketten valóban egyetértenek, egyező akarattal (az eladót nem husánggal kényszerítik, arra szerződnek amit majd valóban szolgáltatnak, a vevőt nem tévesztik meg)
- szabályos legyen a nyilatkozati forma (ingatlan és jármű esetében szóban nem ígérhetik, hogy a másik tulajdonába adják, ajándékozásnál sem, csak írásban)
- tartalmilag jogszerű legyen (vö. tisztességtelen ÁSZF, uzsorás feltételek, játékfogadásra adott pénz problémája, a szerződés célja vagy tárgya bűncselekményt valósít meg)

A kötelem, mint érvényesíthető jogviszony létrejöttéhez első körben tehát a kötelem alanyainak kell jogképesnek lenniük. A jogképes alanyokat és viszonyaikat a polgári jog szabályozza, Mo-on a Ptk (2013:V tv. a Polgári Törvénykönyvről).
A Kötelmi jog a Ptk. Hatodik Könyve; ez a jogi normák számozásában aképpen látszik, hogy a könyvek sorszáma után kettősponttal választjuk el a könyv egyes szakaszait.

Ptk. 6:1. § A kötelem *bírói úton kikényszeríthető kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.

A kötelem alanyai különös esetekben nem feltétlenül azok a személyek, akik a kötelmet létrehozzák. A természetes személyek (akik természetes úton születtek) és a jogi személyek (akiket magánjogi és közjogi szabályok szerint hoztak létre; ide tartoznak a társaságok, vállalatok, alapítványok, egyesületek, és az állam) is képviselhetők más személy által, a képviselet szabályai szerint (6:11-20. §§). Természetes személy megbízhat egy szerződés megkötésével valaki mást, ha akadályoztatva van (beteg, külföldön van, írástudatlan, stb. - s képviselheti majd az örököse). A vállalkozásokat főszabály szerint a törvényes képviselője (ügyvezetője), eseti ügyekben a megbízott jogi képviselője (ügyvédje) képviseli [vagyis tehet a vállalkozás nevében jogilag releváns cselekményeket], munkáltatóként vezetőket alkalmaz (akik az Mt. szerint a munkáltatót képviselik a munkavállalókkal szemben) és persze a bevételszerző, kereskedelmi tevékenység céljából alkalmazhat az eladótérben eladót, akinek az a munkaköri feladata, hogy adás-vételeket kössön (ezek a forgalombiztonság elve alapján alapuló képviseletek esetei), végül jogszerű lehet még az is, hogy valaki a képviselt személy utólagos jóváhagyásával hoz létre kötelmet (álképviselet).

A kötelmeket a kötelemfakasztó tényállások hozzák létre (Ptk 6:2.§ nyitott felsorolásában), így többek között a jognyilatkozatok - melyek között a többalanyú jogviszony lesz a szerződés -, továbbá kötelmet hoznak létre bizonyos jogilag elismert egyoldalú ígéretek, magatartások (jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyivtel), de a személyek jogainak, tulajdonának sérelme, és egyes károkozási alakzatok is (ezen blog tartalmi keretein belül említve).
Mások vagyonának, jogainak, személyének sérelme - mint károkozások - dogmatikai szempontból épp azért tartozhatnak a kötelmi jog alá, mert kötelezettséget támasztanak azzal szemben, aki a sérelmes, károkozó magatartást elkövette (egyes esetekben: annak gondozójával szemben, vagy gépek-üzemi létesítmények, folyamatok okozta károk esetén az üzemeltetővel szemben). Ezzel foglalkozik a kártérítési jog. E tanulmányban majd főként a szerződésen belüli viszonyokban (kontraktuálisan) okozott károkat ismertetem.

*A kötelmekből fakadó igények (szolgáltatások, sérelmek és károk megtérítései) érvényesíthetőségét több tényező korlátozhatja. Egyfelől vannak ún. "naturalis obligatio"-k, természetbeni megegyezések, amelyek nem kényszerthetők ki bírói úton (ilyen a szerencsejátékra adott kölcsön, stb).
A következő főprobléma a jogilag semmis szerződések (ezekkel majd tételesen foglalkozunk) és van még két tényező, amelyekből fakadó időmúlástól vagy megszűnik a jog az érvényesítésre (ilyen a jogvesztő határidő, ez a ritkább, csak különös esetek melyekre jogszabály kimondja), vagy meg nem szűnik, de elnehezül, ez az elévülés. Általában, vagyis az esetek többségében elévülési időt alkalmazunk (mely főszabály szerint 5 év, ha esetileg speciális jogszabályi rendelkezést mást nem mond, vagy a felek rövidebbet ki nem kötnek szerződésben).
Elévülésnél bár az igényre a jogosultság fennáll, érvényes szerződés nem-teljesítése, hibás teljesítése vagy számlakövetelés alapján, az elévülési időn túl beadott bírósági keresettel szemben hivatkozni lehet elévülésre.
A szóban megkötött egyezségek, - úgymint "hát pedig szóban megígérte, hogy a négyszemközt adott pénzkölcsönt [amire nincs szem- vagy fültanúnk] pedig visszafizeti" - jogilag lehetnek teljesen érvényesek is, de kölcsönszerződés megkötésének, vagyis a kötelezettség tényének és a pénz átádása tényének bizonyítási eljárásjogi kérdés és a gyakorlatban szinte lehetetlen ilyen helyzetből nyerni (Pp. 265.§ (1) bizonyítási érdek és teher a pervesztesség tekintetében).
 
» 2. cikk: a Szerződés

Egyedi kérdésekben keresse a szerzőt: officio@ipsoiure.hu