A szerződések a Kötelmi jog tartalmilag legnagyobb szabályozási területe. Voltaképpen a szerződések elveiből, deduktívan alakultak ki az idők folyamán azok a jogviszonyok, amelyek nem szerződések, de kötelmek. Léteznek ezért a kötelmeknek "közös szabályai", amelyek mindennemű kötelemre általában alkalmazandók, vannak a "szerződések általános szabályai", amelyek kifejezetten e jogintézményre, továbbá a "szerződések különös szabályai", amelyek a szerződések egyes típusait szabályozzák (adás-vétel, vállalkozás: tervezés, kivitelezés, kutatás; megbízás, használati kötelmek: bérlet, püi lízing; letéti őrzés, stb).

A szerződések legfőbb elvei:
1) a szerződési szabadság,
2) pacta sunt servanda és clausula rebus sic stantibus,
3) visszterhesség vélelme
4) egyenértékűség vélelme
5) együttműködési és tájékoztatási kötelezettség

A szerződések elsősorban - bár nem kizárólag - a gazdasági folyamatokat, a kereskedelmet szolgálják és a mikro- és kkv vállalkozási méretben főként /a vásárlók felé/ az adásvételi (dare) és szolgáltatási (facere) szerződésekhez tartozik még a forgalombiztonság, az eredménykötelem és a gondossági kötelem elvei, ezek egyes típusok tartalmi értelmezésénél bírnak jelentőséggel.
Ebben kicsit előreszaladva: dare (latinul: adni) jellegű az adás-vételi szerződés (dolog-szolgáltatás), amikor a kötelem tárgya valamilyen dolognak az átadása (jogi értelmében a dolog a tulajdonba vehető testi tárgy). Érvényes lesz az adás-vétel akkor is, ha nálunk nincs valami raktáron (tehát olyan dologra szerződünk, amely a szerződéskötés pillanatában nincs birtokunkban), de meg tudja tőlünk rendelni, mi ugyanis az átadás esedékességi határidejére beszállítótól (nagyker, importőr, stb.) be tudjuk szerezni, például játékboltunk van (és annak ígéretére szerződünk hogy a játékot számára beszerezzük, márpedig ez az üzleti ígéret jogszerűen képes kötni bennünket).
A valóságban gyakoriak a "nem tiszta típusos" helyzetek: nem tisztán adásvétel [hanem vállalkozással vegyes szerződés], ha valamit előbb le kell gyártani, és a vevő majd azt vásárolja meg - és erre szerződik (és a nyersanyagot a gyártó biztosítja). Facere (latinul: csinálni) szolgáltatás, ha valamilyen eredményt létre kell hozni (eredménykötelem, vállalkozási szerződés), vagy valamilyen tevékenységben kell őt támogatni (gondossági kötelem, megbízási szerződés).
Majd az ezzel kapcsolatos felelősség jellegének megalapozásában nagyon fontos lesz ugyanis, hogy milyen szavatossággal vagy jótállással tartozunk vagy nem tartozunk a vevőink felé.

1) A szerződési szabadság ezért roppant fontos, különösen a kereskedelem területén. Ennek elemei:
- szerződéskötési szabadság és a partnerválasztás szabadsága: eldönthetjük, kötünk-e egyáltalán és kivel kötünk adásvételt (pl. kiskorúnak nem akarunk árusítani nagyértékű műszaki cikket, vagy néhány korábbi vásárlónak akik visszaélésszerűen panaszkodnak, vagy a boltunkban rendetlenkedtek). A szerződési szabadság nem objektív (nem alkotmányos alapjog) azonban, e szabadság sérülhet, korlátozható - akár a felek egyike által is -, vagy ha állami szereplő írja elő, hogy kiskorúnak mit nem árusíthatunk; vagy épp fordítva, hogy mindenkivel kötelesek vagyunk szerződni ha nála van pénz, nálunk pedig van áru: a kiskorú gyereknek is van joga sóskiflit vásárolni. Az, hogy miért kóvályog egyedül délután egy hatéves gyerek a téli sötétségben, az esetileg vizsgálható, de ennek sem megítélése sem valamiféle szankcionálása (vevő ki nem szolgálása) nem az eladóra tartozik. Szintúgy jogszabályi korlátja a szerződéskötési szabadságnak, ha kötelesek vagyunk "mindenkivel" szerződni, aki pl. a működési területünkre tartozik, ilyen az esete a lényegében monopol helyzetben lévő "hálózatos közszolgáltatóknak" (villany, gáz, víz, kábeltévé), az ilyen szolgáltatót ha nem szerződne /visszaélés/, bírói úton lehet rá kötelezni.

- a tartalom szabadsága: alapvetően azt, hogy a szerződés mire irányul, a felek meghatározhatják: szinte bármi eladható vagy bérbe adható, ami az eladó birtoka; lehet vállalkozni, szinte bárminek a létrehozására vagy átalakítására; a kötelmi jog diszpozitív, tehát a felek jogaira-kötelezettségei vonatkozóan el lehet térni a jogszabályi előírásoktól, ahol az eltérést jogszabály nem tiltja; meghatározhatunk ezért például a szokásostól eltérő, pl. 20 napos fizetési határidőt (de nem lehet hosszabb 30 napnál), meghtározhatunk a szokásostól eltérő mértékű késedelmi kamatot vagy kötbért (de ha túlzásokba esünk, akkor bíróság ezeket utólag visszamenőleg korlátozhaja), megszabhatjuk azt is, hogy nem alkalmazunk kamatot a késedelemre, és korlátozható az 5 éves elévülés is akár 2 évre - bár minél rövidebb, annál inkább fog a jogalkotói célba ütközni; s végül pedig persze korlátja a tartalom szabadságának (ezért használtam a "szinte" kifejezést) az olyan szerződési célok tűzése, amelyek nem jogszerűek (pl. orgazdaság, lopott tárgyak őrzésére szóló szerződés, ha a felek mindegyike tisztában van e körülményekkel, stb).

- a forma vagyis a típus szabadsága: vannak típus-szerződések (adásvétel, vállalkozás, bérlet), de nem jogellenes ún. vegyes szerződéseket kötni, pl. őrzéssel vegyes adásvételt. Tehát kötünk egy hajórakománnyi tételre adávételt, melynek összegét előre átutaljuk, és az eladó kötelezi magát arra, hogy amíg a rakományért oda nem ér a szállító járművünk (és ezek lehetnek hetek is), addig a raktárában tárolja, ami után tonnánként és naponta kalkulált díjat számol fel. Ha a megvásárolt árut elszállítás előtt őriztetni áll érdekünkben, azt azért fontos a szerződés lényeges elemeként kikötni, mert főszabály szerint, ha az eladó az árut beszerezte számunkra, de mi nem vettük át azonnal, akkor a pillanatban a kárveszély átszáll a vevőre. Tehát a mi problémánk lesz, ha az áru egy része vagy egésze a saját raktárunkba átszállítás előtt megsérül vagy tönkremegy, de ha ezt a kárveszélyi felelősséget egy felelős őrzésre vonatkozó szerződéssel vissza akasztjuk az eladó nyakába, és hajlandóak vagyunk érte tisztességes mértékű díjazás megfizetésére, akkor a kárveszélyt az áru elszállításáig továbbra is ő fogja viselni.
Furfangosan eszünkbe juthat ugyan itt a megbízás nélküli ügyvitel jogintézménye, ami nem lesz mindig kellőképpen praktikus. A megbízás nélküli ügyvitel a szerződésen kívüli kötelmek egyik fajtája (így kimentésére a felróhatsági szabályok vonatkoznak), afféle gondossági kötelemként analogizálható, mert elég neki csupán "általában elvárható módon" viselkednie; s aki így látja el más idegen ügyét, az jogosult díjazásra (melyet majd utólagosan állapítanak meg, akár bírói úton).
Persze a felróhatóságához hozzá tartozik, hogy a raktárbázison az időlegesen át nem vett gyerekjátékokat ne a szabad ég alatt tárolja (ahol mondjuk például az import kerti kőszobrokat tárolja, amire ráeshet az eső), hanem zárt térben, raktárépületben. Ám ha neki nincs raktárépülete, és importálta számunkra a játékokat és hogy tudja megbízás nélkül de elvárható módon őrizni, és emiatt ő kellett építtessen egy kis raktárat, ahol a megbízás nélküli ügyvitelt tisztességesen el tudja látni, mindennemű költségét mint kártérítést, meg kell majd fizetni, de erről részletesen majd a későbbiekben.

- az alaki szabadság: ingó vagyontárgyakat általában nem szükséges írásbeli szerződéssel árusítani, elegendő, ha a boltban a vásárló megfogja a narancsot és elsétál vele a kasszához (ez a "ráutaló magatartás") és kifizeti, vagy szóban vásárol (holnapra hozz nekem légyszíves két kiló kenyeret) és az eladó másnap a járművével megáll a vevő háza előtt, becsenget és átadja az árut. Járművek és ingatlanok (és egyes jogszabályban előírt speciális ingók esetén) az írásbeliség, különösen annak "teljes bizonyító erejű magánokirati" (közjegyzői hitelesítéssel, ügyvédi ellenjegyzéssel, vagy két tanú mellett aláírt) formája kötelező - ez az alaki szabadság korlátja.

2) Pacta sunt servanda: amit megígértünk, amennyit, ahogy megígértük, amilyen áron, stb. tehát az ígérethez kell tartani magunkat a szolgáltatás során (és a vevőtől is azt várhatjuk el). Ennek értelméhez szükséges intézmény a jognyilatkozat.

Ptk 6:4. § (1) A jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat.

A szerződéses kötelmet a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata hozza létre. (Ez lesz majd a "pacta")
Ez a kötelem akkor lesz érvényesíthető (és ha szükséges, bírói úton kikényszeríthető), ha megfelel a jognyilatkozat érvényességi feltételeinek (szóban, írásban, ráutaló magatartással tehető meg, esetileg az írásbeli alak kizárólagosan előírt). Hallgatással - az általános és közkeletű súlyos tévedés ellenére - egyáltalán nem lehet "beleegyezni" például szerződéses feltételbe. Hallgatás, vagy valamilyen magatartástól való tartózkodás csak a felek előzetes, erre irányuló közös rendelkezése (tehát már korábban létrehozott kötelmének tartalma) szerint nyilvánul jognyilatkozatnak. Csak hallgatással nem lehet szerződést létrehozni. Vegyek neked csokit? Jól van veszek neked, hát tessék itt a csoki, nem tiltakoztál, fizesd ki az árát - ez se nem tisztességes, se nem jogszerű. És szintúgy nem jogszerű a hallgatást vagy semleges álláspontot akarathajlítással megtörni, valakit addig noszogatni a szerződéskötésre, amíg végre nem vásárol (ez semmis szerződés lesz, akarati hiba miatt).

Szerződés tehát, amely joghatás kiváltására alkalmas nyilatkozatra épül, legalább két, ismert (azonosítható) és a polgári jog által jogalanyként elismert személy között jöhet létre.

A szerződés létrehozásához szükséges, "kötelező" és lényeges elemek különösen a következők, melyek nélkül nem jön létre szerződés:
- felek személye és pozíciója meghatározása
- a szerződés jogcíme, kívánt joghatás: adásvétel (tulajdon-átruházás), bérlet, megbízás, stb,
- a szolgáltatás és ellenszolgáltatás,
- és a lényeges körülmények, melyeket felek annak tekintenek (átvétel időpontja, helyszíne, további részletek),
(- továbbá a különös szabályok, szerződéstípustól függően.)

Itt válik tárgyalhatóvá a 3) visszterhesség vélelme és 4) az egyenértékűség vélelme.

A visszterhesség vélelme azt jelenti, hogy általánosságban a szerződés mindkét fél számára teljesítési terhet jelent (teljesítést és viszont-teljesítést), vagyis ha valamit én eladok, akkor a vásárlóm azért a termék piaci árát ki kell fizesse (hogy mi ez az ár, azt - bizonyos szabályok között - persze én határozhatom meg).

Az egyenértékűség vélelme, hogy általánosságban a szolgáltatott dolog tényleges, valóságos piaci értéke szerint kell annak árát (díját) megfizetni.
Ez egy főszabály, és vannak mellé kivételek. Első kivétel a visszterhességből való kivétellel párba állítva: az ingyenes szerződés.
Ingyenes szerződésnél a dolgot átadó személy akaratát az ingyenes (nem-visszterhes juttatás) szándéka vezeti, ezért az ilyen szerződés ajándékozási jellegű lesz. Erről később részletesen, de elöljáróban néhány érdekesség: újabb közkeletű tévedés az "ajándék lónak ne nézd a fogát". Jogszabályi elvárhatóság, hogy az ingyenes szerződésre irányuló szolgáltatásnak is elvárható minőségűnek kell lennie, pacta sunt servanda, ha úgy adják oda a kissé betegeskedő vagy nehezen járó (korábban eltört lábú) vagy idős lovat, hogy a megajándékozott fél (el nem sütve itt azt, hogy a vásár-ló) ezzel tisztában van, tudja hogy nem lesz képes úgy használni, mint egy egészséges fiatal állatot, akkor ez tisztességes, de ha az ingyenességgel visszaélve adnak el egészséges ló helyett beteg vagy idős állatot, akkor az a teljesítés hibája, és erre tekintettel hivatkozható (később tárgyaljuk).

Az egyenértékűséget sérti az is, ha "feltűnően értékaránytalan" kikötéssel túl drágán hajlandóak valamit értékesíteni, vagy a vevő túl alacsony áron hajlandó csak vásárolni, hivatkozva valamilyen erősen képlékeny - nyilván nem tisztességes - helyzetre. Az így kötött szerződés azonban létrejön, nem-semmis, de az ilyen kikötést bírói úton lehet megtámadni (különösen fogyasztói szerződések esetében, "ha a felet nem vezette az ingyenes juttatás szándéka", lásd Ptk 6:98.§). A bírói gyarkolat szerint a piaci ártól való 40%-os eltérés már feltűnően értékaránytalannak számít.

Egy komolyabb kunkor erejéig visszatérünk a jognyilatkozatra, mert az árajánlat alapos értelmezéséhez szükséges.

A jognyilatkozat hatályosulása, vagyis alkalmazhatósága kapcsán négy esetet különböztetünk meg, ezek két külön csoportba helyezhetők. Az első csoportba tartoznak a címzett jognyilatkozatok, és van egyetlen eset, a nem-címzett.
- Címzett a jelenlévők között megtett jognyilatkozat - mert az egyik személy mondja a másiknak, és e személyek mindegyike azonosítható - a megtételekor ("nyomban") hatályosul, tehát tartalmát e pillanattól a nyilatkozó és a címzett is megismerik és e pillanattól képes joghatást kiváltani - ez a "hatályosulás". Bár kicsit furcsa lehet, ha nem vonatkoztatunk el kellőképpen, de a telefonbeszélgetés és az internetes chat beszélgetés is "jelenlévők között megtett" jognyilatkozatnak minősül. Azért, mert a nyilatkozótól a címzetthez azonnal jut el a nyilatkozat tartalma, és azonnal képes lehet rá válaszolni. Nem számítjuk "távollévők" közt megtettnek.
- A távollévők között megtett (címzett) nyilatkozat a címzetthez megérkezéssel válik hatályossá (tehát majd azon időpillanattól fog tudni joghatást kiváltani). Távollévők között lesz tehát a postai levél és az email, abban az esetben, ha a címzett nem olvassa azonnal. Ha telefonbeszélgetés közben küldi át az emailt a nyilatkozó, mert így tud valamilyen jelentősen nagy tartalmat, például egy műszaki tervet vagy árajánlatot átadni, és a címzett azonnal meg tudja tekinteni, akkor ez össze fog mosódni, és jogvita esetén hajlok rá, hogy a bíróság "jelenlévők" között tett nyilatkozatnak fogja értelmezni.
- A ráutaló magatartással tett nyilatkozat is címzett nyilatkozat és "e magatartás tanúsításával" hatályosul. A gyakorlatban ráutaló magatartásnak számít (és nem "távollévők közt megtett nyilatkozatnak") a webshopban vásárlásnál a "kosárba" gombra kattintás (és az is ha a kosárból kiveszi), és a "rendelés" gombra és a "fizetek" gombra kattintás. Ezeknek, ezek elhatárolásának és hogy melyek történtek meg, és mikor, a webes kereskedelmi joggyakorlatban jelentősége van.
- A nem címzett jognyilatkozat a tudomásszerzéssel hatályosul. Például az eladó kirakja a falu határában a táblát, hogy méz kapható és egy méretes plüss állatkát - aki szereti a mézet -, ez egy nem címzett nyilatkozat, mert a megtételekor a nyilatkoz nem ismeri a címzettet. Valakinek, vagyis bárkinek nyilatkozik (állítja hogy nála méz kapható), és a kötelemi jog nehezen kezeli az ilyen helyzeteket, a kötelmi jog a relatív jogviszonyt szereti, ahol a felek személye megismerhető. A dologi jog foglalkozik elsősorban a "bárki más számára" típusú jogviszonyokkal, a nem címzett jognyilatkozat tehát valahol e két terület határában húzódik (mondhatni enyhén dologi hatály jellegű). Nem címzett nyilatkozat a rádióban, tévében, streamingen elhangzó hír vagy reklám is, mert akkor és csak azoknak hatályosul, akik tudomást szereznek róla (képes lehet a nyilatkozat megtételéhez számítva később, felvételről is hatályosulni, hacsak közben vissza nem vonják).

A jognyilatkozatok értelmezése

A jognyilatkozatot úgy kell értelmezni, ahogy azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett (nem címzett nyilatkozat esetén, pedig ahogy azt bárkinek - aki szellemi képességeinek birtokában van annyira, hogy szerződni alkalmas, annak hasonló helyzetben - értenie kell).
Különösen szerződéskötésre irányuló nyilatkozatok, így a szerződést megelőző egyeztető tárgyalások és levelezések során, vagy épp egy folyamatosan fennálló szerződéses viszony időszakában oda kell figyelni a megtett nyilatkozatokra, mert ha a használt szavak általános jelentéséből fakadóan, egy adott esetre tekintettel olyan szándék rajzolódik ki a címzett fél számára, hogy megtéved és valamit ezért cselekszik vagy mulaszt, és ebből fakadóan kár éri, egy tehetséges ügyvéd jogszerű alapon tud kárigényt érvényesíteni (és viszont: ha a homályosan, megtévesztően nyilatkozót éri kár, mert nem volt precíz és azt amásik fél nem ismerte fel, jóhiszemen járt el, és kárt így okozott, akkor ez olyan károsulti közrehatásból fakad, amelyet a félreérthetően nyilatkozó fog viselni).
Kritikus, lényeges mozzanatokra szóló döntések előtt ezért fel kell rá hívni a másik fél figyelmét, hogy pontos és egzakt módon kifejezve nyilatkozzon (valamilyen módosításról, szolgáltatás kikapcsolásáról, átmeneti felfüggesztéséről, kezdeti napjától, mit értelmez a "nap kezdetének", a 00:00 órát vagy a reggel 6 órát mint a munkaidő kezdetét, stb). Különösen mennyiségeknél és határidőknél van jelentősége a nyilatkozatok precíz értelmezésének, elkerülendő hogy a tévedésből károk fakadhassanak.
(Később tárgyaljuk a károsulti közrehatást, a kármegelőzési, kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettséget).

A lemondó vagy engedő jellegű nyilatkozatokat kifejezetten kell megfogalmazni és megtenni, és azokat nem szabad kiterjesztően értelmezni. Szintúgy nem érdemes arra építkezni sem, hogy egy adott személy majd a jövőben, más hasonló helyzetben is valamely jogáról lemondani, vagy engedni fog.

Az árajánlat

A jogi tekintetben vett ajánlat jelentőséggel bír. Akkor számít valami ajánlatnak, ha abból megismerhetők a felek, akik között az ajánlat értelmezendő, tartalmazza hogy milyen szolgáltatásra irányul, a díjat vagy vételárat, a lényegi kérdéseket, a fizetési határidőt és többnyire az ajánlat érvényességi határidejét; ha ezeknek az ismérveknek megfelel, akkor ez egy olyan jognyilatkozat amely az erre adott, jogilag érvényes elfogadó nyilatkozattal együtt létrehozza a szerződést.

Ettől meg kell különböztetni a "szándéknyilatkozatot", ami annyiban "gyengébb" - vagyis jogilag elemi hiátusokban szenved -, hogy önmagában képtelen szerződés létrehozására.
Leggyakrabban az árajánlat kérések esetében szokás úgy kérni, hogy vagy a kérő vagy az árajánlatot adó személy kiköti, hogy ezt az árajánlatot nem tekinti jogi kötőerővel bíró ajánlatnak (Ptk 6:64.§) - nem kíván tehát hozzá "ajánlati kötöttséget társítani", nem szerepeltet minden feltételt az árajánlatban, például nem említi hogy bizonyos terméket csak személyesen lehet átvenni, csak egy bizonyos idényben vásárolható, melyik telephelyeken vásárolható, melyiken nem, vagy hogy a szállítási díjtáblázata hogyan alakul, stb. Vagy, ha a vásárló jelzi ajánlatkérő nyilatkozata során, hogy nem most, vagy nem itt szeretne feltétlenül vásárolni, egyelőre csak érdeklődik (nem akar jogilag kötött helyzetbe kerülni).

A szóban kijelentett "na csinálsz nekem egy webshopot, én meg fizetek 800 ezret", és utána egymás kezébe csapnak, az nem olyan jognyilatkozat, amely ajánlatnak vehető (és nem feltétlen a szóbeliség miatt gyenge). Hiányzik belőle a legfontosabb: a tartalom, hogy mit tudjon a webáruház, milyen termékek lesznek benne, mikorra kell elkészülnie, hány nyelven, hány országban, hány devizanemben kellene működjön, hogyan kell kinézzen, stb. Okosan csak azt lehet rá mondani válaszul, hogy "köszönöm a bizalmat, de a pontos részletek egyeztetése és a tervezési folyamat még szükséges lesz ahhoz, hogy az ár tekintetében érvényesíthető ajánlatot tudjak tenni. Persze előfordulhat olyan helyzet, hogy ebbe a keretösszegbe is be tudunk férni". Aki erre a válaszra durcássá válik, azzal a "szerződési szabadság"-ra hivatkozva nem lesz muszáj leszerződnünk.

Ajánlat hatályosulása, módosítása - új ajánlat, elfogadás

Az ajánlat a címzetthez való megérkezéssel hatályosul, és e pillanattól kezdve az ajánlattevő személy az ajánlatához kötve marad.
Az ajánlati kötöttséghez tartozik még négy intézmény: a) az ajánlat határideje b) az ajánlat visszavonásának lehetősége c) az ajánlat címzett általi elfogadása d) módosítás.
a) ha a címzett az ajánlatban jelzett határidőig (például 2024 január 4, 15 óráig) nem válaszol elfogadólag (jóváhagyólag) az ajánlatra, úgy az ajánlati kötöttség megszűnik, az ajánlat hatályát veszti, nem kötelezi már az ajánlattevő személyt. A jognyilatkozatok általános szabályából fakad, hogy ugyanolyan formában kell visszavonni, ahogy azt megtették (ha emailben vagy papíron írásban tették, úgy szóban vagy telefonon nem vonható vissza érvényesen; ha papíron küldték, nem vonható vissza emailben, stb. Az alakiság szigorú elv.)
Ha az ajánlatot jelenlévő felek közt tették - tipikusan, leggyakrabban szóban - (például egy szakáruházban, márkaképviseletben, művészeti galériában, eseti koncert helyszínen stb.), akkor az ajánlatot az ajánlatkérőnek nyomban el kell fogadnia, különben a kötöttség megszűnik. Tehát ha azt válaszolja, hogy "tetszik a termék és az árat is megfelelőnek tartom, de még holnapig hadd gondolkodjam", azzal a kötöttséget ő megszünteni, az nem fog "nyugodni" vagy meghosszabbodni (Ptk 6:65.§). Erre válaszul az üzleti megoldás, hogy az ajánlatot ott helyben papírra nyomtatják és ahogy a vevőjelölt ígérte, ráírják hogy másnap délután 3 óra 2 percig áll az ajánlat; ha a vevőjelölt addigra visszaérkezik és aláírja az elfogadást az irat alján, akkor ez már egy elfogadott ajánlatnak fog minősülni, vagyis létrehozza a kötelmet.
b) visszavonás úgy lehetséges, hogy még az ajánlatkérő jóváhagyó válaszának beérkezése előtt a visszavonást az ajánlattevő megküldi az ajánlatkérőnek; a visszavonásra az ismertetett alaki szabály alkalmazandó.
c) ha a címzett (ajánlatkérő) egyértelműen elfogadja az ajánlatot, úgy ahogy van, akkor az a cselekmény (jogi aktus) létrehozza a kötelmet.
d) ha az ajánlatkérő lényegesnek nem minősített kérdésben szeretne eltérni az ajánlattól vagy további elemeket is bele szeretne venni, akkor az ajánlat módosulhat az általa javasolt feltételekkel (például úgy kapott ajánlatot, hogy 100.000 Ft-os készpénzben kell megfizetni, de ő átutalással kívánja rendezni, illetve pl. szeretné ha a kért áruk egyesével külön műanyag fóliába legyenek csomagolva).

Lényegesnek akkor minősül egy szerződési (vagy ajánlati) feltétel, ha valamelyik fél anélkül nem, vagy más tartalommal nem kötné meg a szerződést.
Ha az eredeti ajánlatban az szerepel, hogy csak ezekre az ajánlati feltételekre korlátozva érvényes az ajánlat, akkor ezekre vonatkozik a kötöttség, és az ilyen feltételekre az ajánlatkérő nem tehet eltérő javaslatot. Ha az ajánlattevő fél kikötötte, hogy kizárólag készpénzt hajlandó elfogadni az ajánlatban szereplő szolgáltatásért, akkor átutalással nem lehet kifizetni. Ha ki van kötve, hogy csak előrefizetve hajlandó teljesíteni, akkor nem lehet a vételárat az átvétel időpontjában teljesíteni (ezek jogszerűen kiköthetők, gyakran fordul elő hogy az előrefizetés a termék importőrtől beszerzéséhez valóban szükséges, mert például ritka áru és esetileg nincs raktáron).
Akkor sem módosulhat az ajánlat, ha az ajánlatkérő válaszában megjelölt eltérő kondíciók értelmezését követően nyomban tiltakozik (- Nézze uram, az ajánlatunk bazalt mini-elefánt szobrokra szól, sajnálom, azt mi nem tudjuk gránitból készítve szállítani).
Összefoglalva tehát, az ajánlati kötöttség addig áll fenn, míg azt vissza nem vonják, vagy az ajánlatkérő lényegi kérdésben eltérő ajánlatot nem javasol, vagy olyan eltérést kíván, amely eleve nem egyezik az adott feltételekkel, ekkor a kötöttség megszűnik.

Lényegi feltételek változása esetén az ajánlatkérő által tett javaslatok új ajánlatnak minősülnek, megfordul a felek ajánlati pozíciója. Az így tett ajánlatot az eredeti ajánlat adó kell majd elfogadja, vagy neki kell tiltakoznia, ha az így kívánt szolgáltatást nem fogja tudni teljesíteni.

Az ajánlat elfogadásának késedelmes megérkezésére a főszabály, hogy így a kötelem nem jön létre (Ptk 6:68.§). Ez alól lehet két kivételt tenni:
a) ha a késve érkezett elfogadó nyilatkozatot követően az ajánlat adó fél nyomban nyilatkozik, hogy a késedelem ellenére is érvényesnek tekinti az elfogadást, tehát hogy a szerződést így is létrejöttnek tekinti
b) ha bár késve érkezik, de az elfogadó nyilatkozat kiküldésén látszik, hogy az rendes körülmények között időben megérkezett volna (ezesetben a vélelmezett megérkezési időpont számít) - ám erre is van kivétel, mondhatja az ajánlattevő, hogy a késve érkezés miatt az elfogadó nyilatkozatot nem tekinti hatályosnak.

5) Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség (Ptk 6:62.§, 6:126.§, 6:162.§)
Ez egy különös szabályrendszer. Különös, mert már azelőtt kötelezni kezdi a feleket, hogy a szerződést megkötötték volna. Az együttműködési kötelezettség átfogja a szerződésen kívüli és szerződéses állapotokat és kárfelelősségi szankciókkal jár.
"Ptk 6:62.§(1) Felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt (...) együttműködni"
Bár dogmatikailag ez a magatartási norma a szerződési jog része, kötelezettséget (elvárhatóságot és felelősséget) ró a felekre, mint önálló személyekre és egymással szemben is, még szerződésen kívüli helyzetben is.
A szerződés megkötését megelőzik az előkészítő cselekmények, tkp. a tárgyalások, így egy boltban nézelődés közben a termékről való beszélgetés, és az olyan magatartások, amelyek a másik felet abba a hiszembe hozzák, hogy a szerződés megkötésre fog kerülni.
Ha a vásárló az eladót, vagy épp a szolgáltató a vevőt az előkészítő cselekmények során olyan magatartásokra indítja, amely e szerződés megkötésével összefüggésben költségeket jelent, és a szerződés e másik fél visszalépéséből fakadóan nem jön létre, úgy a szerződéskötési költségekre ("negativ interesse"), mint kárfelelősségre kötelezhető a másik fél. Ez az elv úgy tűnhet, korlátja a szerződéskötés szabadságának, de egy szabadsági jogra hivatkozva nem lehet másnak kárt okozni (joggal való visszaélés, rosszhiszeműség, jogellenes károkozás elvei).
Ha a szerződéskötés különösebb okok nélkül nem jön létre, az eladó több reklámot kiküld egy vevőnek aki sorozatosan nem válaszol, a vevő hosszasan nézegeti a boltban a termékeket, végül aztán mégis üres kosárral távozik, ott nem mutatható ki alapos oksági következmény, sem megtévesztő magatartás; nem tartozik kárfelelősséggel.

Létrejött szerződés tartama alatt - amely inkább a tartós szerződéses állapotoknál értelmezhető, mint vállalkozás, megbízás, havidíjas igénybevételek mint bérlet - az együttműködésnek és egymás folyamatos tájékoztatásának "kontraktuális" szerződésen belüli kárfelelőssége áll fenn, 6:62.§ (3)). Ha a teljesítés hibás és tartalmasabb ideig hibás, de a szolgáltatásra jogosult hosszasan késlekedik, ez időben a károsodást ő viseli (6:162.§(3))

Részletesen később, de elöljáróban néhány kiemelhető szituáció:
- Kötelesek a felek egymást tájékoztatni abból a célból, hogy az elvárt teljesítés egyáltalán megvalósulhasson. A szolgáltatásra kötelezett például kell hogy jelezze, ha időközben valamilyen problémával szembesül amely a teljestést késleltetni fogja, részben vagy átmenetileg lehetetlenné teszi (ez az akadályközlési kötelezettség) - az akadály miatt beálló állapottal (mint előzetes, közbenső vagy részleges szerződésszegés, részleges szerződésszegés, késedelem, lehetetlenülés) később foglalkozunk.
- A szolgáltatásra jogosult is folyamatosan rendelkezésre kell álljon, hogy a kötelezett a szolgáltatást nyújthassa, ha elmarad tájékoztatások megtételével, adatok átadásával, valamely jog biztosításával, a szolgáltatás folytatásához szükséges erőforrások, terület, épület, vagy abba bejutás támogatásával, vagy jognyilatkozatok megtételével, akkor e magatartásra visszavezethető lesz a szolgáltatás késedelme vagy teljesítésének akadálya (közbenső szerződésszegés, jogosulti késedelem alakzatai), s az így beálló többletköltségeket, következménykárokat a károkozó meg kell térítse;
- Szintúgy az együttműködésben való hiányosság, ha a szolgáltató nem bocsátja ki vagy nem küldi meg idejében a számlákat, fizetési értesítőket, ezért az igénybevevő nem fizeti be a díjakat; a kárveszélyt az viseli aki az együttműködést megszegi.
Számos különös együttműködési kötelezettségszegést ismerünk még, jelen tanulmányban ezeket a fő példákat sorolom fel, melyek a leggyakrabban fordulnak elő a mikro- és kisvállalkozási méretben, az összes kötelezettségi és kárfelelősségi alakzat részletes áttekintésével külön jogterület foglakozik, nem célkitűzése jelen tanulmánynak.

2.b clausula rebus sic stantibus
Ennek bemutatását az esszé végére terveztem, mert jobban érthető az együttműködési kötelezettség lényege alapján.

Ha a szerződés teljesítése zajlik, akkor vagy az történik, hogy minden jól alakul, vagy történik valami, ami a szolgáltatást késlelteti vagy meghiúsítja. Ennek aztán sem a megrendelő (szerződési jogban úgy hívjuk: jogosult), sem a szolágltat (kötelezett) nem szokott örülni, és a jogviták zömét ez az állapot okozza. Lényeges kérdésében, hogy kinek vagy minek a magatartása vezetett a nem kívánt helyzethez, és hogy milyen felelősségi alakzat tartozik hozzá.
El kell határolni azokat az eseteket, amelyek a szerződéses állapotot megszüntetik (elállás, felmondás) és amelyek megtartják (pl. teljesítés késedelmesen, részben, hibák javításával emellett kamatok és kötbér fizetésével) és ez utóbbiak végül mégis oda vezetnek, hogy a megrendelő átveheti vagy elérheti azt, amire szerződött.
Ez utóbbiak között van a "kimentés"-nek hívott intézmény. Van olyan (objektív) következmény, a helytállás mely nem engedi meg a kimentést, a felelősség (szubjektív) pedig engedi a kimentést. A kimentés tehát azt jelenti, hogy a szerződést megszegő fél az okságra visszavezetve, valamiképpen méltányosságot kapjon a negatív jogkövetkezmény elviselése alól.
Példaképen: nem kimenthető az olyan magatartás, hogy a szolgáltató különösebb ok nélkül késlekedik a teljesítésel, de annyira hogy a megrendelő megelégeli és eláll a megrendeléstől. Ha ez olyan ügy amit határidőre kellett teljesíteni és nem máskor (születésnapi torta) és a körülményekből látszik hogy nem fog menni, a megendelő elállhat; akkor is elállhat, ha egy nem kritikus határidejű teljesítés határidejéből csúszik ki a kivitelező, szállító, vállalkozó, a megrendelő póthatáridőt tűz ki és még akkor sem teljesít; a példa kedvéért, ilyenkor legalább a "bánatpénzzel" tartozik a szolgáltató, tehát annak a szolgáltatásnak a díjával amiben megegyeztek, azt vissza kell fizesse (teljes részletszabályok a kártérítési jogban).
A kimentést engedő esetekben, a régi Ptk. időszakában elég volt a felróhatóság hiányát bizonyítani, tehát ha a vállalkozó úgy járt el, "ahogy az adott helyzetben általában elvárható", akkor nem róható fel neki, hogy nem sikerült teljesítenie. Ez a szabály megmaradt a jelenlegi magánjogi szabályozásban, a szerződésen kívüli kötelmek esetében (illetve az ingyenes szerződések egy esetében).
Szigorodott azonban az új Ptk. hatályba lépésével, de ez nem "önálló magyar találmány", hanem a nemzetközi kereskedelmi szerződési jog recepciójából fakad, lásd az UNIDROIT 2010, 7.1.7 cikke.
A kontraktuális (szerződésbeni) kimentési szabály így szól: mentesül a kötelezett a következmény alól, ha bizonyítja hogy a szerződésszegést a) ellenőrzési körn kívül eső b) a szerződéskötés időpontjában előre nem láthat körülmény okozta c) melynek elkerülését vagy elhárítását tőle nem lehetett elvárni.
Ezt az előre nem látható, váratlan helyzetetre való szabályt hívjuk "clausula rebus sic stantibus"-nak, amely a "pacta sunt servanda" ellenpárja. Ez ugyanis épp az akadálya annak, hogy márpedig azt kell szolgáltatni, amire szerződtünk. Az UNIDROIT "erőhatalomnak" (force majeure) hívja ezt a szabályozást, és kiegészíti azzal, hogy a kárfelelősség alóli kimentés esetében is gyakorolhatja a sérelmes fél a szerződés megszüntetésére, a kifizetésre, illetve kamatfizetésre szóló jogait.

A kimentés szigorúsága tehát azt jelenti, csak akkor mentesül felelősségi következmények alól, aki a szerződést megszegte (és nem csak a vállalkozó, a megrendelő is szeghet szerződést, ha késlekedésével olyan kárt okoz amely miatt a vállalkozó munkatársainak bérezése megnehezül), ha bizonyítani tudja mindhárom konjunktív feltételt:
- az előre láthatóság hiányát, amikor tehát a szerződést megkötötték (pontosan azon alkalommal és nem utána), erre az esetre nem számíthattak rendes körülmények között,
- az eset nem az ellenőrzési körébe tartozik (vállalkozóknak ide tartozik a saját eszközeinek műszaki állapota, a munkaerő megfelelő kapacitása, beszállítóinak pontos és teljeskörű közreműködése - tehát ha az importőr fele rakománya hetekre elakad valahol külföldön, az sajnos nem kimenthető, ha a vevő megígérte hogy két hét múlva biztosan fizet de nem utalja az összeget, annak előteremtéséért ő felel, azt nem származhathatja másra, a közreműködő hitelezőjének képességeiért is ő felel),
- és nem volt elvárható tőle, hogy megelőzze vagy elhárítsa — egy világjárvány hatása, egy áramszolgáltató erőmű* leállása, természeti katasztrófa okozta vezetékszakadás olyan kirívó körülmény, amelyet a bírói gyakorlat elfogad elháríthatatlannak; így például ha egy személyszállító közszolgáltatónál (vasút, busztársaság) a jármű váratlan(?) műszaki hibája miatt gondoskodnia kell tartalékokról, hogy a járat mielőbbi pótlását meg tudja valósítani (hibaokot el kell hárítsa).
A (?) jelet azért tettem ide, mert a közszolgáltatóknak különösen kötelessége, hogy minden nap, a műszak kezdetén gondoskodjon arról, hogy a járművek olyan műszaki állapotban legyenek, hogy majd ne napközben kelljen a kimentés szabályain elgondolkodni.
*Éles szemű olvasónak szemet szúrhat, az erőmű leállása speciális, veszélyes üzemi kárfelelőség is lesz, amelynél esetileg kell vizsgálni, az üzem körén kívül felmerülő elháríthatatlan okból, vagy veszélyhelyzet elhárítására történt-e annak leállása? De ez már szakjogi terület.

A szerződésszegés sikertelen kimentése megalapozhatja a szolgáltatásban okozott kár és az előrelátható következménykárok megtérítésének felelősségét is.

Szerződéstípus-minták, pro bono

Ha az olvasó e hosszas tanulmánycikk végére ért, beláthatóvá vált, hogy a szerződés egy széles körben szabályozott, kiemelt kötelmi formula, és fentiekben még csak az alapelveket érintettük. További tanulmányok szólnak majd a szerződés érvényességéről, a teljesítés hibáiról és jogkövetkezményeiről, végül a megszüntetésről.

A fentiek alapján egy szerződés-típusra (új termék adásvétele) alább közreadok egy típusmintát, nem mindent tartalmaz, csak a szükséges és a lényeges elemeket, a fenti alapelvek példálózó bemutatására szolgál. A tanulmány-sorozat végére önálló munkával, és konzultáció segítségével, teljesértékű mintává fejleszthető (továbbá kitérünk a szolgáltatási szerződésre is).

Adásvétel, ingó dologra (új termék)

Alapozás

Az első teendő a tervezés, s nem rögtön a szerződés fogalmazása. És szükségünk lesz még néhány, tisztázandó fogalomra. Az ingó dolog úgy képzelhető el, mint mozgatható vagyontárgy - fogadjuk el a példa kedvéért így, egyszerűsítve. Az újonnan létrehozott, eladásra szánt ingó dolgot hívjuk terméknek.
Józsi bácsi nyugdíjas lesz, elhatározza, otthon agyagsípokat készít és a városban hétvégente egy kis piacon árusítja. Szándéka, hogy létrehozzon új ingó vagyontárgyat és azt kereskedelmi fogalomba hozza (itt most az engedélyezésbe, számlázásba nem szaladunk bele, a lényeg a síp).
Józsi bácsi magánszemély, gondolnánk, de abban a pillanatban hogy ő sípot árul, nem esetileg hanem tömegesen, jogilag ő akkor is átminősül kereskedőbe, ha egyébént nem váltana ki engedélyt (egy bizonyos keretösszegig ez megtehető). Magánszemélynek az élő embert tekintjük, általában, de akad itt egy lényeges jogi distinkció (megkülönböztetés).
Ptk 8:1.§ 3. fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy;
Ha valaki a saját dolgát másnak pénzért viszonzásul továbbadja, a kötelmi jogi szabályozás "vállalkozó"-ként fog rá tekinteni és eképpen állnak be jogai és kötelességei. A "pénzért viszonzás" miatt beáll az üzleti jelleg. (Ha egy tíz éves lány, kiskorú személy, az osztálytársáról portrét rajzol egy rendezvényen és pénzért készíti el, akkor is. Ha ötletszerűen, alkalomszerűen, egy tábla csokiért cserébe, akkor viszont átcsúszik egy jogi szürkezónába, amelynek tárgyalása e cikkünkbe nem fér bele).

A gyermekek, akiknek a vásáron megtetszik a síp, lehetnek-e kötelem alanyai? Főszabály szerint: igen, önállóan, és nem a szülő vagy gyám szerződik a síp vásárlására. Emlékezzünk, Ptk. 2:12.§ a kiskorú személy vásárolhat kisebb jelentőségű, kis értékű fogyasztási cikket (a napi szükségleteinek fedezésére, vagy olyan dolgot amivel kizárólag előnyt szerez), a kis értékű fogalom a "szavak általánosan elfogadott jelentése" szerint e cikk írásakor valahol tipikusan 20.000 Ft alatt marad (a bírói gyakorlat alátámasztásával).
Egy 1200 Ft-ra beárazott síp alkalmas dolog lesz arra, hogy gyermekek is önállóan vásárolhassák.

A tulajdon átruházásához két elem szükséges: jogcím (vagyis szerződés) amitől jogosan fog átkerülni máshová a tulajdon, a vevő e jogcímen szerez tulajdont, és a birtok átruházása, vagyis a tárgyat oda kell adni, a vevő el kell vegye hogy hozzájusson, a pillanattól fogva lesz a birtoka, hogy birtokolni tudja (tárgyként rendelkezik vele). Tovább ehelyütt most nem részletezzük e dologi jogi fogalmat.

Az adásvétel ingó dolog tulajdonátruházására szolgáló, ebből fakadóan többoldalú jogügylet (az egyik fél ad, a másik átvesz). A szerződés szabályait kell alkalmazzuk.
A szerződés jognyilatkozatra épül (6:4.§) tehát a felek akarat-nyilatkozatára.
Négyféleképpen fejezhető ki jognyilatkozat: írásban, szóban, ráutaló magatartással s hallgatással illetve magatartástól tartózkodással.
Hallgatással-tartózkodással azonban csak akkor lehet nyilatkozatot tenni, ha felek ebben már előzőleg közös egyetétéssel megállapodtak. Így, eredeti kontraktust létrehozni hallgatással-tartózkodással nem lehet. Ezt fontos tisztázni.
Vásárló tehát tud vásárolni írásban megkötötten, szóbeli szerződéssel és ráutaló magatartással.

Az írásra hozunk majd itt alább példát.
Szóban úgy vásárolunk, hogy "- Kérek egy mai újságot", az újságos átnyújt egy friss lapot és tartja a markát, amibe a vásárló beleteszi a vételárat és ezzel beállt a jogcímes tulajdonátruházás.
Ráutaló magatartással úgy vásárolunk, hogy például ki van írva (ez fontos!), hogy a piros kakas nyalóka darabja 300 Ft, a vásárló szó nélkül elvesz egy nyalókát, aztán a mellé tett fémtálcába beleejt egy 200 és egy 100 Ft-os érmét. Az eladó bólint, jogügylet teljes.
Ha a kakas nyalókát elveszi, aztán elsétál, akkor ellopta, a tulajdonátruházásból megvalósult a birtok átruházása, de hiányzott a jogcím (a visszterhes jogügylet). Ha a kakasnyalókának nem volt kiírva az ára, akkor nem volt egyértelmű a szerződéskötés egyik lényeges eleme. Ha betesz egy 200 Ft-ost a tálba, az eladó pedig csúnyán néz, akkor úgy véli, a vevő csak részteljesített és vitatkozni fognak (de csak részben lesz igaza, mert ő nem tért ki a lényeges elemekre - emellé bejön a "piaci középár" tehát hivatkozhat az eladó arra, hogy "nézze meg, más árusnál is 300 Ft, szóval nálam is"). A főszabály ugyanis adásvételnél különösen, a visszterhesség vélelme, és nem az ingyenesség (ajándékozás) - annak speciális szabályai vannak.

A szerződés létrejöttéhez szükséges elemek, fenti 2). sz. pont szerint:
- felek személye, szerződéses pozíciója
- a szerződés jogcíme, kívánt joghatás: adásvétel
- a szolgáltatás és ellenszolgáltatás,
- lényeges körülmények,
- továbbá a különös szabályok, szerződéstípustól függően.

Írásbeli szerződés érvényességének főbb kitételei Ptk. 6:7.§ (1) szerint, hogy lényeges tartalmát írásba kell foglalni, és a nyilatkozattevő személyeket (feleket) azonosítására alkalmas formában rögzítve, ehhez kell a név, hol lakik és eseteg egy további adat, gyakran a születési dátum és hely, ez ugyan személyes adat, de az ahhoz való jog korlátozható akkor ha arányosan és célhoz kötötten történik, így a jogszabályi kötelezettség teljesítése mértékéig (ehelyütt a jogszabály a Ptk. Szerződési jog fejezete).

Adásvételi szerződés
Eladó, Tóth József (szül. Budapest 1959, lakik Solymár, Seregélyes utca 1/A), darabáron 1200 Ft, összesen tehát 1 x 1 200 Ft áron, egy darab festetlen, természetében homokszínű agyagsíp tulajdondonjogát átruházza (eladja) Vásárló részére. Vásárló a síp árát a vásárlás helyszínén megfizeti, egyúttal a sípot átveszi.

Vásárló adatai
Név:                        
Született hely, év:                    
Lakik:                              

Vásárló a síp külleméről, működéséről az adásvételi ügylet alkalmával meggyőződik, egyetlen belefújással. (Ptk 6:127.§)
Az eladó nem teljesít hibásan, ha bizonyítja, hogy a vevő a hibát megtekintéskor felismerte vagy fel kellett volna ismernie. 6:228.§(3)
Vásárló a terméket az ügylet létrejöttekor azonnal, készpénzben vagy bankkártyával kifizeti. (Ptk 6:128.§)
Eladó nem járul hozzá, hogy Vásárló a terméket "hitelben", az ügyletet később követő fizetési ígérettel a birtokába vegye.
Ezen adásvétel tárgya mint termék, jellegénél fogva (egészségügyi-járványügyi megfontolásokra tekintettel) nem bérelhető.

Ezen adásvétel tárgyára, mint jellegénél fogva személyesen használatos termékre, egészségügyi okokból a vásárlást követő utólagos elállás nem alkalmazható.
E jogügyletet a termék becsomagolásának és becsomagoltan a vásárló kezébe adásáig lehet /elállással/ felbontani, a termék azonnali visszaadása mellett. (Ptk 6:213.§)

A termék becsomagolása (puha tömőanyaggal töltött papírdoboz) költsége az Eladót terheli. (Ptk. 6:133.§)

Felelősség
Figyelem! Vásárlót a Ptk 6:144.§ alapján kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli.
E termék agyagból készült. Jellegénél fogva könnyen törik, kemény felületre ejtés, vagy kemény tárgyakkal ütközés következtében.
A termék helytelen tárolásából, használatából, karbantartásának elmaradásából fakadó károkat a vásárló (károsult) viseli, Ptk 6:525.§.
A terméket időszakosan karbantartani célszerű, a fúvókáját vékony, enyhén nedves, vékony ronggyal ("fogtisztító pálcikával, óvatosan") áttörölni, ha szemmel látható lerakódások ülnek fel benne és a sípolás hangja megváltozik.
Figyelem! Az eltörött terméket a vásárló ne használja tovább. A törött, kiégetett agyag élei szúrhatnak, vághatnak, sebet ejthetnek, e figyelmeztetés ellenében a termékkel okozott vagyoni és nem-vagyoni károkért a Vásárló felel.

A termék hibája, Ptk 6:158. §
Törvényi vélelem, hogy e termékben hat hónapon belül keletkezett működési hiba teljesítési időben való hibának tekintendő - amennyiben e hiba a gondos tárolás, használat és karbantartás ellenére jelentkezik.
Kellékszavatosság, Ptk. 6:159.§
Az eladó e termék kapcsán jogszabály szerint nem jótállásra kötelzett (151/2003(IX.22)Korm.r.), hanem kellékszavatosságot vállal.
A hibás terméket az Eladó - annak megvizsgálása alapján javítja vagy cseréli; vagy a terméket a vásárlástól számított első hat hónapban visszaveszi, vételárának visszafizetése mellett.
Vásárló a hibás terméket mással nem javíttathatja meg, az Eladó terhére érvényesítve.
Ha a termék a gondos karbantartás és tárolás ellenére váratlanul elromlik, eltörik, és ez láthatóan külsérelmi nyomok nélkül következik be, az eladó kettő éven belül a terméket cseréli. (6:163.§(2))
Hibás - ideértve hogy nem megsemmisült - terméknek az Eladó részére történő szállítása közben állagának megóvásáról a Vásárló gondoskodik, a szállítás a vásárló költsége.

Termékfelelősség tekintetében termékkár (Ptk 6:552.§) akkor érvényesíthető, ha a termék a rendeltetésszerű használat közben okoz jelentős anyagi kárt vagy személyi sérülést.
6:554.§ (2) A terméket nem teszi hibássá önmagában az a tény, hogy később nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül a forgalomba.
(3) A termék hibáját a károsultnak kell bizonyítania.
6:555. § Eladó mentesülése a felelősség alól
(1) c) A gyártó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, és a hiba oka később keletkezett;
Termékfelelősség a gyártót forgalomba hozataltól legfeljebb tíz évig (jogvesztő határidő) terheli. A vásárló kártérítési igényét e határidőn belül, a károsodásról tudomásszerzéstől három év alatt érvényesítheti (elévülés).

Kelt: Budapest, dátum:                


E szerződés-típus mintában számos olyan jogintézmény is észlelhető, amely a későbbi tanulmányok tárgya.

+) A kárveszély
Mi történik a síppal, ha a gyerek nézegetéskor leejti? Erre a kártésítési jog c. cikkben fogunk visszatérni, elöljáróban: ha akkor ejti le, mikor még nem vásárolta meg, "deliktuálisan" felel (szerződésen kívül, a síp árát kártérítés címén kell megfizesse, majd elemezzük hogy önállóan felel-e: vétőképesség), ha pedig már megvásárolta, de az átvétel után egy perccel leejti az utcán, akkor már a sajátját törte el.

» 3. cikk: Érvénytelenség

Egyedi kérdésekben keresse a szerzőt: officio@ipsoiure.hu