Kifejezett célom, hogy a vállalkozók és a jogászok közötti - nem apró - szakadékot kisebbre húzzam.

Annak bemutatásával, hogy a szerződési jog egyik fő célja: a vállalkozások támogatása - a vállalkozásokat körülvevő jogi környezet kialakítása valójában rendszerezés: az ötletszerű ügyletek, és az azokból fakadó káosz elkerülése.

Ehhez pedig biztosítani kell a vállalkozók számára egy olyan civilizált közeget, ahol vannak írott szabályok, ahol nem farkastörvények, nem az erőszakos szereplők uralkodnak és ahol az életük nagy részét, pénzüket, erejüket, munkaidejüket a vállalkozásba fektető vállalkozók és munkatársaik ne legyenek a tisztességtelen üzletfelek, nemfizető ügyfelek, hibásan-hiányosan-késedelmekkel gyártó beszállítók áldozatai - következmények nélkül.

Legyenek az írott szabályok a szolgái a vállalkozásnak, legyen mód az elvégzett munka, legyártott áru díjának, árának kifizetését célzó megállapodások megalapozására, ezen díjak beszedésére, és a nekik okozott károk megtérítésére, akár az állam segítségével.

Kell tehát egy jogalkotási folyamat, annak eredményeképpen olyan szabályok (törvények) amelyek mindenkire azonosan vonatkoznak (vagy létezzenek speciális rendeletek egyes gazdasági területeken), de létezzenek intézmények arra is, hogy e szabályokat be lehessen tartatni az üzletfelekkel (mert a jog anélkül semmit sem ér), ez utóbbiak a jogalkalmazó intézmények: a bíróságok és hatóságok - szintúgy a gazdaság működését kell szolgálják.

*

A valósággal és a valóság érzetével kapcsolatban két fő problémát is felfedezhetünk.

Az egyik, hogy amikor minden a terv szerint halad, akkor természetesnek vesszük a közeget amiben élünk, a modern civilizáció előnyeit: pörögnek a hirdetések, online jönnek az ügyfelek, beérkeznek a befizetések, megérkezik a kiküldött áru, jó s az áru minősége, kellően trendi is a cucc és elégedettek a vásárlók. Aztán néha - s ahogy halad az idő előre, egyre többször jön ez a néha - egy-egy fogaskerék elkezd csikorogni: lassabban ér ide az áru mint ígérték, van néhány törött darab, eltűnik a piacról a szállítócég, felemelik a szállítók a díjakat, morognak a vevők mert több napot csúsznak a futárok, és ha ez nem lenne elég, megjelenik a piacon egy versenytárs aki nálunk százszor nagyobb tőkével rendelkezik és agresszívan hirdetni kezd.
Ekkor kapcsolnak be a “farkastörvények vannak”, “nincs igazság ebben az országban”, “bezzeg a multi biztos elcsalja az Áfát”, s hasonló felhangok, amelyek gyakran sem tényszerűen, sem jogilag nem igazak, de amint az üzlet nem a vártak szerint alakul, mi vállalkozók, emberből vagyunk és bekapcsolnak az érzések: sértődünk, morgunk, vagyis valahol az igazségérzetünkben érezzük úgy, hogy valami nem stimmel - másokkal. Ennek az igazságérzetnek egy része valójában jogérzék.

A másik, hogy ettől (a valóságtól) sok vállalkozó “hajlamos elszakadni” egy virtuális valóságba. Mire gondolok? Arra, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, meglepően gyakran, hogy nem is állunk semmiféle szerződésben. Csak úgy zajlik az élet, magától. Pedig valójában ez nincs így.

*

Létezik 3 kategória a szerződések megkötésével kapcsolatban. Vannak olyan szerződések, amelyek “észrevétlenek”, úgyértem, mivel nincsenek leírva, szinte észre sem vesszük - pontosabban, ez vele a baj: nem csak szinte, hanem tényleg nem vesszük észre -, hogy szerződést kötöttünk. Bemegyünk egy kisboltba három zsömiért reggelire. Van zsemle, puha is, örülük, fizetünk, kijövünk. Nem vettük észre, de megkötöttünk egy vásárlási szerződést.

Ezt pedig ráutaló magatartással tettük. Meg sem kellett a boltban mukkanni, odatettük a kasszásnéni elé, lecsippantotta, kinyitota a kasszát, betette a pénzt ami járt érte, és mindenki boldog. De vajon mi lesz, ha három helyett csak két kifli volt? Mi van ha már mindegyik olyan kemény, hogy inkább otthagyjuk? Vagy mi történik, ha a boltból kilépve (de még a bolti kamera látásterében) észrevesszük hogy óóó, hát az egyik zsömi penészes, a másik alja pedig annyira el van égve hogy inkább meg sem esszük. Pénztártól távozás után reklamációt nem fogadunk el? Ez egy hülyeség! Régi szlogen, de tudok még sorolni sok hasonló marhaságot, amit megszoktunk, holott abszolút nem áll meg jogilag. Hasonló a “ruhatárban tárolt kabátokért felelősséget nem vállalunk”. Az első jöttment jogásznak is fel (kellene) áll(jon) a szőr a hátán az effélétől Mert ezek kötelmek! A véletlenül ottfelejtett kabátot és abban lévő tárgyakat is őrizni kell, a pénztártól távozás után pedig még vastagon ketyeg az ún. kellékszavatosság, és persze ezekről később még lesz szó.

Visszakanyarodva: nem írtunk szerződést a boltban, de ettől még szerződést kötöttünk. Ezekre a kis értékű, “észrevétlen” szerződésekre mondja a kötelmi jog, hogy “a mindennapi élethez tartozó szerződések”, amelyeket még a kiskorú is érvényesen megköthet (kifli, csoki, fagyi).

Az észrevétlen szerződések sora igen jelentős, ezért is, legalább nekünk vállalkozóknak tudnunk kell róla készség szinten, hogy nem attól hívunk valamit szerződésnek, hogy azt papírra, ügyvéd és két tanú előtt leírták! Nem csak akkor és nem attól létezik, hogy írásba foglaltuk!

A második kategória: az olyan szerződések, amiket valóban le kell írni vagy legalább érdemes leírni. Ilyenek a nagyobb értékű vállalkozási és megbízási szerződések (amiket érdemes leírni) - és általában ez a “nagyobb értékű” ez egy afféle lélektani határ, ami mérlegelés tárgya, de a 100.000 Ft értékhatár a XXI.szd. elején olyan limit, amikor már megéri leírni a megegyezéseket, papírra. Nem emailben. Közismerten kötelezően írásba foglalandó szerződések a gépjármű adásvétele, bérlete és a lízing ügyletek.

És végül vannak azok a szerződések, amelyek speciális formát igényelnek: nem csak leírni kell, de két tanúval kell tanúsíttatni, vagy közjegyzővel kell készíttetni, vagy csak bizonyos személyek köthetik meg, vagy a bíróság köti meg - ez egy speciális nagy halmaz.

Mi szükségünk van szerződésekre? Már belátható, hogy ez így kérdésként, vállalkozói viszonylatban nem merülhet fel. Olyan gyakran kötünk szerződéseket, hogy nem is észleljük tudatosan. Ez a felgyorsult üzleti kultúra hozadéka. Épp ezért, majd az ebből fakadó másik kérdést is rendezni kell:
Minek nekem ÁSZF? Mert sok esetben, amikor először nem is gondolnánk arra, hogy az “ártatlannak tűnő” vagy “apróságnak látszó”, jószándékú javaslatnak érződő tájékoztatás valójában jognyilatkozat sőt esetleg konkrét szolgáltatásnyújtásnak minősül, akkor erre fel kell készülnünk!

« Újraolvasom: 1. Rész: Kereskedelmi szerződések alapjai   » Tovább: 1.2 Jogről és jogrendszerekről (dióhéjban)